- Te Haru, én komolyan gondoltam, hogy kedves és szerintem tetszel is neki. - mondtam, miközben a kocsi felé iparkodtunk.
- Jó Way.. tudod nem olyan kedves lány és nekem nem tetszik.
- Hm... kezdek érted aggódni. - mondtam, mire megforgatta a szemét.
- Hercegnő... az itteni lányokat nem nekem szánták. - mondta egyszerűen és meg állt egy kék kocsi előtt.
- Én kérek elnézést. - erre csak mosolygott. Közben kinyitotta a csomagtartót és elvette a csomagjaim. - köszönöm Haru.
-Majd meghálálod.- kacsintott. - Szállj be, nyitva van. - javasolta, én pedig engedelmeskedtem, utána ő is beült, beindította az autót, majd rám nézett.
- Mi az?
- Semmi, csak régen láttalak és megnéztem, mennyit változtál.
- És mennyit?
- Semmit. - mondta mosolyogva, majd az utat figyelve elindult. Egy jó húsz perces út után, amit végig beszéltünk leparkolt egy ház kertjénél.
- Nem is mondtad, hogy kertes házban laktok.
- Sok mindent nem tudsz még rólam hercegnő. - mosolygott és kacsintott. Hát oké... - Na de gyere, már biztos várnak. - mondta, majd leállította a kocsit és kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót, amit egy mosollyal köszöntem meg, és kivette a csomagjaimat a kocsi hátuljából. - Mehetünk is. - ment az ajtó fele én pedig követtem, ahogy a bejárathoz értünk, kinyílt előttünk az ajtó és egy fiatal lány nyitott ajtót.
- Szia, biztos te vagy Wayra. Én Chau vagyok Haru húga, anyáék elmentek vásárolni. - mondta el a lényeget. Haru közben rá förmedt, így válaszolni sem tudtam.
- Inkább segíts a beszéd helyett .- mordult rá a nagy tesó és Chau elvett egy bőröndöt.
- Igen én vagyok Wayra nagyon örülök, hogy találkozunk. - mondtam mosolyogva, mikor beljebb értünk és letették a holmimat.
-Hát Wayra.. te vagy az anyukánkon az egyetlen nő nemű lény, aki képes Harura valamilyen hatást gyakorolni, mondta, mire az említett személy mérgesen rá meredt.
- Elegem van belőled.... Még ide se ért rendesen de te már leégetsz.
- Úgy látom te is hatással vagy rá. - próbáltam el viccelni a dolgot, mire Haru elviharzott. - Oh.... itthon mindig ilyen?
- Igen, főleg mióta meg tudta, hogy jössz. Ha engem kérdezel oda van érted és ezt a családunk minden tagja észre is vett, de apa nem örül, hogy Európai vagy. - világositott fel Chau.
- Ohh értem, hát nem minden európai rossz és adtam a fiának enni. - válaszoltam, közben szét néztem az előszobába, melynek falát családi fényképek borították. Egy különösen megragadta a tekintettem. Az apró Haru. - Milyen aranyos. - mondtam hangosan.
- Igen.... Haru,a mikor még nem volt ilyen ingerlékeny. - a húgocska kijelentésére megérkezett a bátyó és magával húzott.
- Rosszat mondtam? - kérdeztem.
- Nem. De jobb ha a húgomat elkerülöd. Chau néha össze vissza fecseg. - mondta és elindultunk a szobák között, majd egy ajtóhoz értünk. - Itt leszel. Melletted jobbra az én szobám van. Balra a mosdó.
- És szembe? - néztem az ajtóra.
- A fürdő. A lépcső után pedig a húgom szobája.
- Rendben. Köszönöm.
- Nincs mit, a csomagjaidat felhoztam már, az ágyra tettem. Még valamit parancsol a hercegnő? - kérdezte egy mosollyal az arcán. Szeretem ha mosolyog, meg lágyítja az arca éles határait.
- Ne légy ilyen ingerlékeny. - kacsintottam és megöleltem. - Egyébként köszönöm, hogy maradhatok.
- Nincs mit. - a kezét a hátamra tette és finoman simogatott. - Örülök, hogy itt vagy Way hercegnő.