28. Kérdéseim

Haru szobámba érkezése után eltelt pár perc, mikor Chau és megérkezett a szobába.
- Na, mehetünk bulizni?- kérdezte tőlünk, majd kisebb lendülettel hozzá tette. - Ugye, nem zavartam meg semmit? - nézett ránk.
- Nem, dehogy. - válaszoltam.
- Mehetünk. - tette hozzá Haru, ez után elindultunk a buli helyszínre, hol a barátaik és az én újdonsült barátaim vártak minket, majd bele vetettünk magunkat az éjszakába. Táncoltunk, buliztunk, jól éreztük magunkat, de az én gondolatim már rég nem ezen városban és e cselekvések körül forogtak.. hanem egészen máshol, oda ahova tartok, oda ahonnan jövök. A múltam és a jövőm körül, hogy ki is vagyok én, és ki is az igazi családom...
- Wayra? - nézett rám Yasha.
- Igen? Bocsi nem figyeltem.
- Igen... ezt észre vettem... táncolunk? - kérdezte a fiatal srác egy mosoly kíséretében.
- Igen. - mosolyogtam rá, majd a táncolást vele folytattam, utána felkért még Bau, Dang és Thuc valamint Haru.... drága Haru. Sajnálom, hogy nem tudom szeretni, de a szívem egy másik fiú után húz...

Az estének hamar vége lett.. utána hazamentünk lepihentünk. Másnap még elköszöntem a Lee családtól utána pedig felszálltam a repülőre, ami Kristenhez repített. Ott várt a reptéren Zoe-val, hatalmas ölelések közepette láttuk viszont egymást. Nagyon örültem, hogy láthatom őket, főleg Kristent. a következő órákban meséltem nekik és ők is nekem, meglepetésemre Caleb nem került szóba, amit kissé sajnáltam is, de hát ez van...
Miután Zoe haza ment, oda ültem Kristennel szembe, érezte, hogy mondani valóm van... láttam  a szemeiből.
- Mi a baj Wayra? - kérdezte gyengéden és megértően, mint mindig.
- Szeretnék neked elmondani valamit... de előtte kérdezni is. - ahogy elmondtam, mit is szeretnék, ajka lágy mosolyra húzódott.
- Hallgatlak kincsem. - e mondatot szinte kényszeritett arra, hogy nagy levegőt vegyek, bátorságot gyűjtsek és megkérdezzem...
- Akik meghaltak egyáltalán a szüleim? . kérdésemre Kristen ledöbbent, pár pillanatig, maga elé pislogott, és megpróbált beszélni hozzám... nem sikerült neki. Újból és újból megpróbálta, körülbelül a hetedik próbálkozás lett sikeres.
- Nem tudom.... nekem is ez a kérdésem Wayra.
- Azt mondod, hogy nem tudsz választ adni?  Nem tudod, hogy örökbe fogadtak e?
- Gyanitom, hogy igen... de nem tudom. Nem mondták soha, mikor 3 éves lettél, onnan tudom, hogy te vagy Wayra, az előttről nem tudok semmit.
- Ez hogy lehet?
- Nem tudom... de a kérdéseidre egyetlen ember tudhatja a választ... - nézett rám.
- Igen. Robert...