- Persze Wayra. Mi a baj? - nézett rám, egyértelműen látszott rajtam a fájdalom és én sem tudom pontosan, hogy mit is tudott kiolvasni az arcomról, de kétségbe voltam esve. Nem a legbölcsebb felébreszteni valakit hajnali 3-kor, miután bezárkózom....
- Nem tudom.... szerintem nem is azok a szüleim, kiket hittem. - vettem nagy levegőt és elmondtam.
- Mi? - nézett rám meglepetten, majd a szoba ajtót tágra nyitotta és a derekamnál fogva beinvitált. - Miért gondolod hercegnő?
- Hát... ezt találtam. - adtam át a képet, mire homlokát össze ráncolta és a képet szemlélte. - Fordítsd meg!- kértem.
- Hm... ne haragudj Way hercegnő, de ezt nem teljesen értem... - mondta és leültünk az ágyra. Látszott rajta, hogy várja a magyarázatot, pontosabban most csak a kételyeket és a homályt kaphatja meg tőlem.
- Haru, az életemből 3 év nincs... az első három évem... Mi van ha... ha... szóval, ha örökbe fogadtak?
- Ne gondolj rögtön erre....- kezdte el a lelki segítségét. Szegény Haru... az európaiak problémásak.. főleg én... Elmeséltem neki a kétségeim és a jeleket, mire azt tanácsolta, hogy kérdezzem meg a nagynénim és beszéljek a bátyámmal. Most egyikre sincs lehetőség mivel ezt a hetet szeretném Haruval és a családjával tölteni.
Kicsit megnyugodtam majd vissza mentem a szobába aludni. Reggel pedig megismerhettem a családját ugyanis együtt reggeliztünk mind az öten. Haru, Chau, szüleik és én, az európai.
- Mond csak Wayra, honnan ered a neved? - kérdezte Mr. Lee.
- Ami azt illeti nem tudom, de keresem a választ. - mondtam mosolyogva.
- Mit gondolsz az európai gazdasági helyzetről?- tette fel újabb kérdését, mire Haru mérgesen nézett az apjára.- Nos, hogy is mondjam... az a helyzet, hogy Európa össz gazdasági helyzetéről vagy egy egy területről beszélünk, mivel azért a kettő külön álló lehet és egymás ellentétei is. Ha az Unióra gondol, gazdaságilag nem állunk rosszul, de egy egy állam, ország helyzetét megvizsgálva nem biztos, hogy ugyan azt a tendenciát mutatják. - mondtam mosolyogva, mire apukája is elmosolyodott.
- Nem rossz Wayra, mit is tanulsz?
- Grafikát hallgatok.
- Ohh... és szereted? - tette fel Chau és Haru édesanyja a következő kérdést.
- Igen. Mindenem a fotózás.
- Nem gondolod, hogy ebből nem lehet megélni? - kérdezte Mr. Lee.
- Hát, bizom a szerencsémben aztán majd meglátjuk, hiszen megtanultam, hogy az életünk cserélésével az álmaink életre kellhetnek.
- Szép gondolat. - mosolygott az asztal végében ülő Mrs. Lee.
- Köszönöm.
- Nem rossz egy európai lánytól. - kacsintott Chau.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése