27. Elröppent idő

 Lassan indulok vissza Harutól a nagynénimhez... egy hét kellett ahhoz, hogy tisztázzam magamban a dolgokat és rá jöjjek mit is szeretnék csinálni... megtörtént... felfedem a múltam elmegyek kérdésekkel és remélem, mire legközelebb látom Harut válaszaim is lesznek.
Haru elmondta, hogy szerelmes belém, csak eddig nem merte elmondani, mert a szülei ellenezték a komoly szándékait felém, mivel európai vagyok... nos, hát igen én is ellenzem a szándékait, mivel szeretem Harut csak nem úgy,  mint ő engem, hanem mint a bátyámat... vagyis inkább, mint a tesómat Robertból kiindulva.
Meg ismertem a várost, Chau és Haru barátait, a családjukat... és mindent, amit itt meg kell ismerni, legalább is azt hiszem, de a szívem haza húz... Kristenhez.
- Hatalmas lesz a buli, amit neked szerveztünk. - újságolta Chau, ugyan is búcsú bulit szerveztek nekem... aranyosak.
- Haru?
- Kiheverte, hogy vissza utasítod, de továbbra is reménykedik. - újságolta a bátyáról.
- Rendben én szóltam Kristennek és Zoe-nak, hogy utazok vissza, vele megbeszéltük, hogy este a buliba találkozunk, ami ott lesz. - meséltem én is.
- Hiányzik? - kérdezte a húgocska.
- Ki?
- A szerelmed.
- Nekem nincs szerelmem...
- Wayra, bár se te se Haru nem mondta, de egyértelmű számomra, hogy te nem azért nem jössz össze a tesómmal mert nem szereted, vagy a távolság miatt, hanem mert mást szeretsz igazán. Ez szép, de Haru szomorú és legalább az okot tudjam... ha már téged a hercegnőjének tart.
- Chau, az a srác és én.. szóval zavaros... szeretem, de tettem egy fogadalmat, egy ígéretet magamnak.... meg változom... nem remélek, nem szeretek, csak élek és vad leszek...
- De a szívednek nem tudsz parancsolni... értem én. - kacsintott, és ott hagyott, közben tovább folytattam a pakolást. Utána elkezdtem az esti bulira készülni, már a ruhát felvettem, a sminkem kész volt, csak a frizurám utolsó simításai hiányoztak, mikor kopogtak a szoba ajtón. Haru volt.
- Bejöhetek? - kérdezte bizonytalanul.
- Persze, gyere csak, kész vagyok. - mosolyogtam rá, ő a bőröndömre nézett majd leült az ágyra.
- Tényleg elmész?
- Igen. De ezt te is tudod.
- Tudom, csak megszoktam, hogy itt vagy hercegnő. Tudod, úgy elröppent az idő.
- Tudom Haru, csak nem tudom, hogy az idő a barátunk vagy az ellenségünk.

26. Európai lány

- Haru, beszélhetnénk?- kérdeztem a barátomtól.
- Persze Wayra. Mi a baj? - nézett rám, egyértelműen látszott rajtam a fájdalom és én sem tudom pontosan, hogy mit is tudott kiolvasni az arcomról, de kétségbe voltam esve. Nem a legbölcsebb felébreszteni valakit hajnali 3-kor, miután bezárkózom....
- Nem tudom.... szerintem nem is azok a szüleim, kiket hittem. - vettem nagy levegőt és elmondtam.
- Mi? - nézett rám meglepetten, majd a szoba ajtót  tágra nyitotta és a derekamnál fogva beinvitált. - Miért gondolod hercegnő?
- Hát... ezt találtam. - adtam át a képet, mire homlokát össze ráncolta és a képet szemlélte. - Fordítsd meg!-  kértem.
- Hm... ne haragudj Way hercegnő, de ezt nem teljesen értem... - mondta és leültünk az ágyra. Látszott rajta, hogy várja a magyarázatot, pontosabban most csak a kételyeket és a homályt kaphatja meg tőlem.
- Haru, az életemből 3 év nincs... az első három évem... Mi van ha... ha... szóval, ha örökbe fogadtak?
- Ne gondolj rögtön erre....- kezdte el a lelki segítségét. Szegény Haru... az európaiak problémásak.. főleg én... Elmeséltem neki a kétségeim és a jeleket, mire azt tanácsolta, hogy kérdezzem meg a nagynénim és beszéljek a bátyámmal. Most egyikre sincs lehetőség mivel ezt a hetet szeretném Haruval és a családjával tölteni.
Kicsit megnyugodtam majd vissza mentem a szobába aludni. Reggel pedig megismerhettem a családját ugyanis együtt reggeliztünk mind az öten. Haru, Chau, szüleik és én, az európai.
- Mond csak  Wayra, honnan ered a neved? - kérdezte Mr. Lee.
- Ami azt illeti nem tudom, de keresem a választ. - mondtam mosolyogva.
- Mit gondolsz az európai gazdasági helyzetről?- tette fel újabb kérdését, mire Haru mérgesen nézett az apjára.
 - Nos, hogy is mondjam... az a helyzet, hogy Európa össz gazdasági helyzetéről vagy egy egy területről beszélünk, mivel azért a kettő külön álló lehet és egymás ellentétei is. Ha az Unióra gondol, gazdaságilag nem állunk rosszul, de egy egy állam, ország helyzetét megvizsgálva nem biztos, hogy ugyan azt a tendenciát mutatják. - mondtam mosolyogva, mire apukája is elmosolyodott.
- Nem rossz Wayra, mit is tanulsz?
- Grafikát hallgatok.
- Ohh... és szereted? - tette fel Chau és Haru édesanyja a következő kérdést.
- Igen. Mindenem a fotózás.
- Nem gondolod, hogy ebből nem lehet megélni? - kérdezte Mr. Lee.
- Hát, bizom a szerencsémben aztán majd meglátjuk, hiszen megtanultam, hogy az életünk cserélésével az álmaink életre kellhetnek.
- Szép gondolat. - mosolygott az asztal végében ülő Mrs. Lee.
- Köszönöm.
- Nem rossz egy európai lánytól. - kacsintott Chau.