30.Változás az életemben, és a te álmaidban

Sietős léptekkel haladtam a tetthely felé, majd mikor az ajtóhoz értem, megnyomtam a csengőt és vártam. Vártam, hogy ajtót nyisson, hogy végre láthassam, hogy végre lezárjak valamit és még is elkezdjem azt. Vártam, hogy végre tudjam ki vagyok és hol a helyem... de legfőképp azt vártam, hogy megölelhessem.

- Jó napot! - nyitott ajtót, majd egy pillanatra  látszott a meglepettség az arcán. - Mit szeretnél? - kérdezte.
- Szia! - köszöntem. - Téged.
- Mit?
- Téged akarlak Caleb...  Tudom, hogy hibát követtem el, tudom, hogy bántottalak, de ahhoz, hogy megtaláljam önmagam, szükségem van rád.  Szükségem van, hogy ne féljek, csak érezzek. Ne gondolkodjak, ne  csináljak ostobaságokat, csak legyek biztos az érzéseimben és benned. Abban, hogy együtt sikerülhet... Tudom, hogy a változáshoz, a válaszokhoz kellesz... mert egyedül nem megy és nem csak azért kellesz... hanem, mert szeretlek. Tisztán, őszintén, megmagyarázhatatlanul és visszavonhatatlanul szeretlek. - mondtam el neki, szinte egy levegővel.
- Wayra, nézd... nem tudom mi ez már megint... nem tudom miért játszol velem... de kérlek ne tedd, mert nem csak velem és az érzéseimmel, hanem az álmaimmal is játszol.
- Caleb... az álmaidban változás lehet, mint az én életemben.
- Wayra... csak egy okot mondj, hogy miért engedjek a mese szép kék szemeidnek..
- Mert szeretlek, már tudom és mert megtaláltam, azt amit kerestem, de a teljes kirakóshoz kellesz, hogy összeálljon a kép. Elég? - néztem rá, felvont szemöldökkel.
- Tökéletesen. - közelebb lépet és megcsókolt.