9. Zűrzavar

- Caleb! - ordítottam utána, azt remélve, hogy meg áll. Reményem igaznak bizonyult. Csodálatos.... oda futottam hozzá. - Miért haragszol rám?
- Mert.
- Mit tettem?
- Tényleg nem tudod?
- Nem igazán.
- Én sem. - rázta meg a fejét és a földet bámulta. Nem tudtam hova tenni a viselkedést.
- Hm? - néztem mélyen a szemébe, mikor rám pillantott.
- Felejtsük el. Rossz napom van, nem a te hibád. Csak volt, amit másképp képzeltem.
- Értem, és sajnálom. Tudok segíteni? - néztem rá, a két srác is furán nézett ránk. Nem tudom, mi történik itt.... de az egész zavaros. Caleb hangulat váltásai....
- Igen. De nem fogod megtenni...
- Hm?

- Csak ölelj meg. - kért meg rá.... igazából ellenkeztem az általam felállított képpel... és megtettem. Nem tudom miért... talán mivel sokat köszönhetek neki... nagyon sokat. Szorosan ölelt magához, amit nem értettem... Mi történt vele, ami ennyire megrázta? Hiszen ő mindig a kedves, vidám srác.... de úgy néz ki van amikor Disney Land-ben is esik az eső. Mikor elengedett mélyen fürkésztem cikázó tekintetét.
- Minden rendben?
- Igen. Csak egy kicsit kellemetlen... hogy te pátyolgatod az én lelkem.... mikor egészen eddig fordítva történt.
- Kell a változatosság és barátok vagyunk.
- A barátodnak tartasz? - nézett rám döbbenten.
- Ha megengeded.
- Sőt, örülök is neki. - mondta mosolyogva... a szokásos szószátyár mosolyával.
- Oké... akkor mehetek veled és a testőreiddel? - ezen ismét nevetett.
- Fiúk... hallottátok a hölgyet.
- De nem azt...
- Nem, nem azt. - mondta kicsit gorombán a magasabbiknak, amit szintén nem értettem. - Gyere Wayra! - vette át a táskámat. A két fiú még két utcát jött velünk majd jobbra fordultak, amikor mi balra. Ez után Caleb átvette a szót.
- Bocsi... hogy olyan voltam ma... de összetörték a szívem.
- Ki?
- Nem lényeg... én voltam a hülye... a csaj már máskor is jelezte, hogy van barátja és nem vagyok az esete.
- Hülye az a lány. - mondtam mosolyogva, hogy jobb kedvre derítsem. Mosoly szerűségre húzta az ajkait, de ez nem volt igazi mosoly... szegény nagyon kiborult. - És most mi lesz?
- Elmegyek egy randira... vakrandira, amit a nagypapám szervezett le nekem. -
 Ez komoly? Tudsz róla?
- Hogy értve?
- Ő..ő.... na jó... a papád egyszer említett nekem valamit, de mondtam, hogy mi csak barátok vagyunk.
- Oh..... a papa. Sajnálom.
- Ugyan... hisz Kristen is ilyen.
- Jogos. Itthon vagy. - mondta, mikor a kapuhoz értünk.
- Igen. Fel a fejjel Caleb, azt a lányt, pedig jobb elfelejtened hisz meg sem érdemel. - kacsintottam.
- Gondolod? Miért ki érdemel meg?- fürkészte az arcom.
- Neked kell tudni és megtalálni, de érezni fogod.
- Te már csak tudod....
- Igen. - mondtam mosolyogva, majd elköszöntünk egymástól.

8. Jégszobor

Az este további részében is beszélgettünk, meg táncoltunk, bemutattak pár embernek, nem az én világom ez. Engem tett ki utoljára, mivel én lakok hozzá legközelebb.
- Ide értünk. - mondta mosollyal az arcán.
- Igen. Köszi.
- Ugyan, örülök, hogy jöttél, és hogy táncoltál velem. - válaszul csak elmosolyodtam. - meg, hogy végre beszélgettünk, mármint, hogy úgy rendesen.
- Én is. De legközelebb táncolj Zoe-val.
- Elmondta neked? - nézett rám meg lepve.
- Igen. És rendes lány, adhatnál neki egy esélyt.
- Nem tehetem.
- Miért?
- Mert nem szeretem. Nem leszek valakivel, ha nem szeretem. - válaszolt.
- Jogos.
- És te? Nem mesélted még, hogy van- e valaki a szívedben.
- Sokan vannak a szívemben, de csak egy férfi van. De nem lényeges, nem szeretnék beszélni róla, nem vagyunk most olyan jól el, mint akkor még. - mondtam.
- Értem. Remélem azért boldog vagy.
- Igen és köszönöm. - mondtam, majd kinyitotta a kocsiajtót. – Kösz még egyszer. Jó éjt!
- Jó éjt Wayra, vigyázz magadra! - köszönt el, majd megvárta, hogy a küszöbhöz érjek és úgy hajtott el. Kristen már lefeküdt aludni, így én is követtem a példáját, közben azon gondolkoztam, hogy tényleg jól éreztem magam. Caleb, valójában rendes és nem is szószátyár..... vagyis igen, de egy rendes szószátyár.


Másnap az iskolában rögtön elém sietett a vörös ciklon, Sam.
- Még is mit képzelsz te magadról? Hogy mered?
- Mi bajod van? Különben is szia. - mondtam.
- Nem érteted? Hogy mered?
- Mit?
- Hogy Caleb-bel táncolsz. Tudok ám róla. Ő az én pasim.
- Akkor nem másokon lógnál. - mondtam, mert hirtelen nagyon felidegesített.
- Épp szünetet tartunk.
- Én nem így tudom.
- Azt gondoltad, rögtön rá repülhetsz? Nem is állna szóba egy ilyen.. ilyen.... veled. - mondta megvetően.
- Ha még a tükörnek mondanád megérteném... de így. - szálltam be a játékába.
- Rohadék vagy! Caleb sose lesz a tiéd! - erre egy árnyék jelent meg mögöttünk.


- Nem is kell nekem. - válaszoltam, mire ő és az árnyék is ott hagyott. Még is itt képzel ez a Samanta magáról? Oké, hogy én nem vagyok szerelmes meg most nem is szeretnék az lenni, de honnan veszi, hogy így beszélhet velem. Nem nagy ügy, hogy táncoltam Caleb-bel.
- Szia! - köszönt mosolyogva Zoe.
- Szia, nem láttad Caleb-et?
- Most ti jártok? Mert szólhattál volna.... amúgy pont most keresett téged és jött erre felé.
- Igazán? Nem láttam. Nem járunk. Csak táncoltunk meg vissza akartam adni az egyik lencséjét, amit odaadott nekem.
- Értem. Ott van! - mutatott a tömegbe... nem értem, hogy tudja így kiszúrni. Bámulatos.
- Sziasztok! - köszönt nekünk Dave-vel mikor odaértünk.
- Az egyik lencséd nálam maradt. - mondtam majd elkezdtem a táskában kotorászni.
- Itt is van!
- Kösz. - ennyi érkezett tőle... nem értem.
- Én köszi.
- Aha. Mizu, Zoe? - fordult a barátnőnk felé.
- Nem sok, volt elektronikám. Szörnyű.
- Ohh, nagyon sajnálom, ha gondolod, egy süti mellett mesélhetsz róla. - ajánlotta fel neki, ami fura, hiszen azt mondta, hogy.... mindegy örülök neki. Láttam, hogy Dave is furcsállta.
- Wayra, gyere légyszi! - hívott félre. Arrább mentünk, magukra hagyva Caleb-et és Zoe-t.
- Igen?
- Valamivel megbántottad?
- Kit?
- Caleb-et.
- Nem tudok róla, miért. Szinte tegnap beszéltünk utoljára.
- Hm.....
- Tényleg most akartam vele beszélni, Zoe mondta, hogy előtte keresett.
- Ide már morcosan jött, pedig nem szokott.... hát jó mindegy. Akkor semmi, azt hittem, hogy valamivel megbántottad.... mivel veled nagyon másképp viselkedik.
- Nem.... ha csak Samanta nem mondott neki valamit. - merült fel bennem.
- Nem hallgat már rá. Jó, hát majd megkérdezem. - mentünk vissza a társasághoz, de nem voltak ott.
- Kaja? - kérdezte Dave.
- Igen. meki?
- Oké. - beszéltük meg, majd elindultunk a kajálda irányába. A nap további részében sem tudtam beszélni Caleb-el, hogy mi a baja.... nem mintha érdekelne... csak.... ő is mindig rá kérdez.... kivéve most. Csak tudnám, miért. Az órák után láttam, hogy három másik haverjával van, megy haza felé... gondolom. Oda rohantam hozzájuk.
- Sziasztok! Caleb, beszélhetünk? - néztem a fiúkra, majd rá.
- Bocs, most nem.
- De csak egy perc. - próbálkoztam.
- Caleb nem beszél lányokkal, csak Zoeval meg Samy-vel. - mondta a magasabbik srác.
- De...
- Nem. - hagytak ott, amit nem értettem, fura volt... Caleb egy jég bálvánnyá változott, Vagy most megviccel. Visszaadja, amit én tettem vele? De hát én igyekszem amennyire.. az ő emléke hagy....

7. Érezd a ritmust

Zoe gyorsan megérkezett, miután hazaértem, rögtön köszönt Kristen-nek, majd felmentünk készülni. Nem tudom, hogy neki köszönhető-e, de jól kedvvel indultam neki az útnak, pedig sose voltam bulizós, csak vele mentem bulizni egyszer... de mivel az is muszáj volt. Hát ezt a bulit nem várom, de most már nincs mit tenni.
- Wayra, és neked van barátod?- kérdezett rá Zoe.
- Nem, nekem nincs és nem is szeretnék. Egyelőre nem. - ismertem el a gondolataimat.
- Pedig... szerintem tetszel Caleb-nek és Dave-nek is.
- Nekem nem tetszenek.
- Értem.
- És neked esetleg valaki? - kérdeztem meg és nem csak udvariasságból.
- Igen....
- Ki?
- Caleb, de ő ezt ne tudja.... vagyis én nem mondtam neki, meg Sam-el járt... és van némi különbség.
- Értem. Nem ismerem annyira, hogy tanácsot adjak, meg az én tanácsaim nem szokták betartani.
- Oké.... mehetünk?- kérdezte, mikor utoljára megpillantotta magát a tükörben. Nem volt erős a sminkje, és egy fehér pólót vett fel, hozzá farmerrel, meg egy nyaklánccal, az ajkait kihangsúlyozta és már kész is volt. Én a hajamat igazgattam, feltettem egy egyszerű make up-ot és egy sárga szoknyát, egy barna saruval, és persze a megfelelő táskával.
- Igen. - válaszoltam röpke gondolkodás után.
- Rendben. - indult le táskájával a földszint irányába. Elköszöntünk Kristen-től, pont mikor csengetett Caleb, én nyitotta ajtót.
- Ohh... Szia Wayra! - köszönt, majd végigmért, éreztem a tekintetét magamon.
- Szia, kész vagyunk. - mondtam, majd az ajtót nagyobb résre nyitottam. – Kristen, mi indulunk. - mondtam, de addigra már ott volt.
- Caleb, vigyázz a lányokra! Ti pedig legyetek jók, drágáim. - köszönt el, majd adott nekem két puszit, ami szokatlan volt. A szüleimtől nem igazán kaptam, de jól eset, így én is adtam neki, azután indultunk.
- Nagyon jóban vagy Kristen-nel, igaz?- hangzott el a kérdés Zoe szájából.
- Igen. Az egyetlen ember akivel ennyire jóban vagyok, ilyen röpke idő alatt.
- Hm... - elgondolkozott, majd beszálltunk az autóba.
- Jó volt a készülődés lányok? - pillantott Caleb a tükörre, hogy meglásson minket.
- Igen. - hangzott el a mosolygós válasz Zoe.tól.
- Örülők. - mosolyodott el a sofőrünk. Dave-nél felvettük őt és Miss vöröskét.
- Sziasztok!- hangzott el a köszönés egymás után. Az úton ők beszélgettek, én pedig a gépjármű ablakán tartottam a szemem.
- Itt vagyunk. - mondta Caleb. Kiszálltunk, ekkor láttam meg Sam teljes szettjét.




Piros felső fekete bőr szoknyával és magassarkúval... nem rossz, de ő akkor is Samanta.




A buli elkezdődött, én elindultam Zoe-val a táncparkett felé, mikor egy idegen srác elkezdett fogdosni.
Először szépen közöltem vele, hogy engem hagyjon békén, de nem értett a szóból... Caleb pont odalépett.
- Nem érteted? Hagyd békén a hölgyet! - emelte fel a hangját, ami meglepő volt, mivel nem ilyennek gondoltam.
- A csajod?- kérdezte a pasas, akiből áramlott a pia szag.
- És ha igen? Mondtam, keress szépen mást! - ismét utasította.
- Gyere cica! – meg akart ölelni, mire én kevertem neki le egyet.
- Nem vagyok cica! - hagytam ott a tánc zónát, Caleb utánam sietett.
- Minden oké?
- Igen. És köszi. - mondtam, ami most nem is volt megerőltető.
- Nincs mit. - mondta ismét higgadt arccal. - Táncolunk? Ígérem, én nem fogdoslak. - mondta mosolyogva. Én pedig úgy voltam vele, hogy ezért jöttem, szóval miért ne?
- Igen menjünk. - Táncoltunk egy keveset, majd mondtam, hogy én pihenek, a bokám nem bírta, így mondtam Zoe-nak, hogy táncoljon Caleb-bel. - Zoe, menj és érezd a ritmust! - kicsit táncoltak, majd vissza jöttek, Dave három csajjal táncolt az este, ebből kettővel csókolózott is, Samanta-t nem sűrűn láttam szerencsére. Zoe másokkal is táncolt. Caleb-et is hívták, de ott maradt velem. - Én megleszek. Menj nyugodtan. - mondtam a harmadik meghívás után, amit vissza utasított.
- Nem, én maradok. - mindig ezt mondta...
- De menj, táncolj!
- Nem... ráér.
- Jó. - adtam fel.

6. Méreg

Az egyetemi óráim gyorsan véget értek. Caleb a barátainak azt mondta. hogy este én is megyek velük bulizni... hát nem sok kedvem van, de már rá jöttem, hogy nem menekülhettek ettől a felejthetetlen élménytől... Na mindegy...
- Akkor számíthatunk rád szöszi? - kérdezte Dave.
- Wayra.
- Hm?
- A nevem. Wayra a nevem, ne hívj máshogy.
- Oké. - mosolyodott el majd elindult haza.
- Megvárlak. - jelentette ki Caleb.
- Oké. - mondtam, majd a két lányra néztem. Zoe mosolygott. Ő mindig mosolyog. Nem sokat beszéltem még ezzel a lánnyal, de nekem nagyon szimpatikus. Ahogy elmerengtem az arcán, kinyitotta az ajkait. - Wayra, ha gondolod, elmehetek hozzátok és együtt készülhetünk.
- Oh... igen. Rendben. - fogadtam el az ajánlatot.
- Hm... ne pátyolgasd Zoe, hisz már mondtam, nem vagyunk az esetei, de ezt te is észrevehetnéd.... olyan, mint aki nyers citromba harapott.- mormolta a vöröske.
- Samy, ne légy már vele ilyen. - védett engem Zoe.
- Köszönöm Zoe, nem kell megvédeni. Tudod Samanta.... olyan vagy mint a hajad.
- Mi van? - nézett rám, a mondatomra Caleb és Zoe is oda figyelt, meg még egy páran körülöttünk az iskola udvarán. -
 A te hajad, nem természetes, mint ahogy te sem... de nem ezen van a hangsúly, hanem, hogy a hajad mérgezett és a lelked is... ezt teszi a festék. - magyaráztam el neki, mire nem tudod felelni. Caleb köhintett egyet, Zoe elmosolyodott. Voltak, akik becsmérelték és szavakkal illeték a vörös bálkirálynőt.
- Rohadj meg! - ennyit vágott hozzám, majd elviharzott. -
 Most nagyon mérges. - állapította meg Zoe.
- Tudom, de nem olyan fontos.
- Hát... vakmerő vagy. - ennyit mondott majd elköszönt.
- Tudod Wayra... Sam-el nem könnyű kijönni, de nem is nehéz... de nem hiszem, hogy te az utóbbira hajtasz. - Caleb, engem nem érdekel, ha nem kedvelnek... mint, ahogy az sem, ha kedvelnek. - mondtam, majd elindultam a kijárat irányába. Gyorsan utolért, majd ismét beszélgetést kezdeményezett.
- Ma már azért kedvesebb és nyitottabb voltál. Örülök neki. - mondta mosolyogva.
- Mert Kristen megkért rá. Ennyi. Ne képzelj bele túl sokat.
- Ahogy akarod... honnan jött ez a méreges dolog?
- Csak úgy. Nem tudom. Van benne igazság, ennyi.
- Jah.... és a te hajad nincs festve? - kérdezte némi meglepettséggel a hangjában.
- Nincs. Nem szeretem a festet hajat. Mérgezett.
- Hm... most megleptél.
- Értem.
- És akkor mikor jöjjek értettek?
- Hova? Miért?
- Hozzátok, mivel Zoe megy, hogy együtt készüljetek a buliba.
- Fogalmam sincs. - mondtam az első időpontot, ami eszembe jutott.
- Oké... akkor majd felhívom Kristen-t, hogy hogy álltok. De most megyek. Szia Wayra! - köszönt el a kapunkhoz érve.
- Szia.