Haru elmondta, hogy szerelmes belém, csak eddig nem merte elmondani, mert a szülei ellenezték a komoly szándékait felém, mivel európai vagyok... nos, hát igen én is ellenzem a szándékait, mivel szeretem Harut csak nem úgy, mint ő engem, hanem mint a bátyámat... vagyis inkább, mint a tesómat Robertból kiindulva.
Meg ismertem a várost, Chau és Haru barátait, a családjukat... és mindent, amit itt meg kell ismerni, legalább is azt hiszem, de a szívem haza húz... Kristenhez.
- Hatalmas lesz a buli, amit neked szerveztünk. - újságolta Chau, ugyan is búcsú bulit szerveztek nekem... aranyosak.
- Haru?
- Kiheverte, hogy vissza utasítod, de továbbra is reménykedik. - újságolta a bátyáról.
- Rendben én szóltam Kristennek és Zoe-nak, hogy utazok vissza, vele megbeszéltük, hogy este a buliba találkozunk, ami ott lesz. - meséltem én is.
- Hiányzik? - kérdezte a húgocska.
- Ki?
- A szerelmed.
- Nekem nincs szerelmem...
- Wayra, bár se te se Haru nem mondta, de egyértelmű számomra, hogy te nem azért nem jössz össze a tesómmal mert nem szereted, vagy a távolság miatt, hanem mert mást szeretsz igazán. Ez szép, de Haru szomorú és legalább az okot tudjam... ha már téged a hercegnőjének tart.
- Chau, az a srác és én.. szóval zavaros... szeretem, de tettem egy fogadalmat, egy ígéretet magamnak.... meg változom... nem remélek, nem szeretek, csak élek és vad leszek...
- De a szívednek nem tudsz parancsolni... értem én. - kacsintott, és ott hagyott, közben tovább folytattam a pakolást. Utána elkezdtem az esti bulira készülni, már a ruhát felvettem, a sminkem kész volt, csak a frizurám utolsó simításai hiányoztak, mikor kopogtak a szoba ajtón. Haru volt.
- Bejöhetek? - kérdezte bizonytalanul.
- Persze, gyere csak, kész vagyok. - mosolyogtam rá, ő a bőröndömre nézett majd leült az ágyra.
- Tényleg elmész?
- Igen. De ezt te is tudod.
- Tudom, csak megszoktam, hogy itt vagy hercegnő. Tudod, úgy elröppent az idő.
- Tudom Haru, csak nem tudom, hogy az idő a barátunk vagy az ellenségünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése