18.Ébredés

- Neked is.  Mi történt? - ültem fel az ágyon, majd a fejemhez kaptam, ami tényleg fájt.
- Fáj a fejem. - jelentettem ki, majd kinyitottam a szemem, szerencsére csak egy rémálom volt...Remélem.

- Jó reggelt csipke Rózsika! - mondta széles mosollyal Caleb... ezt nem teljesen értem...
- Másnapos vagy.
- Az hogy lehet?
- Úgy, hogy igazad volt, tényleg nem bírod a piát, pontosabban a sok piát nem. - mondta csipkelődés kép.
- Mennyit ittam?
- Amit mások mondtak és amiről tudok, olyan 12-13 pohár pezsgőt.
- Ohh....- mondtam csalódottan, miközben Caleb oda nyújtott nekem egy pohár vizet... ez talán nem égeti majd a torkom.
- Nyugi, Kristen nem tudja. - most tudatosult bennem, hogy megint Caleb szobájába vagyok. Ezek szerint itt aludtam vagy ide hozott... nem túl tiszta a kép.
- Pontosan mi történt? Kaphatok részletes felvilágosítást? - kérdeztem kérően.
- Hát, össze estél, majd felsegítettelek és elhoztalak hozzánk, egy kicsit felébredtél, így rá tudtalak venni, hogy ne a ruhádba aludj, hanem az egyik pólómban legalább... aztán  elaludtál és most keltél fel.
- Szóval nem csináltam semmi égőt? - néztem rá, láttam, hogy elpirul.
- Nem. - mondta némi habozás után.
- Miért haboztál?
- Nem csináltál semmi gáz dolgot, csak megcsókoltál, mikor magadhoz tértél és azt mondtad, hogy " veled" .
- Ohh.... őő sajnálom. - jöttem én is zavarba.
- Nem gond... legalább tudom, hogy hogy csókolsz részegen. - vette tréfásra, de én megakartam kérdezni, hogy hogy.... nem mertem. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy sikerül berúgom, róla álmodok és meg csókolom a kísérőmet? Na jó az utóbbi nem lenne annyira gáz, ha viszonozná a nem létező érzéseim.
- Oké. Szerintem felöltözök és haza megyek. - mondtam, mikor össze szedtem a gondoltaimat.
- Rendben. Ne aggódj nem mondom el senkinek, hogy megcsókoltál. - hozta fel ismét a smaci ügyet.
- Köszi. - mondtam egy kényszer mosollyal az arcomon. Bár megtudhatnám, hogy vissza csókolt-e és hogy, ha most megcsókolnám mi történne.
De ez igazából engem nem is érdekel, hisz mi csak barátok vagyunk. Kellett nekem felébredni, most még jobban fáj a fejem.

17. Szemét!

- Fáj a fejem. - jelentettem ki, mikor valaki befogta a szám. Rettentően megijedtem.
- Rendben van. Én vagyok. Rendben, biztonságban vagy. - ezt a hangot ismerem, riadtan felkeltem, erőt vettem magamon és kiszabadultam a kezei közül majd rá meredtem.
- Mit akarsz?- ekkor vettem észre, hogy a hajam az arcomba lóg, közben fel volt tűzve. A ruhám lekerült rólam, csak egy melltartó és bugyi van rajtam.
- Miért vallódtál ellenem? - kérdezte, miközben végig mért. Összébb húztam magam.
- Nem tettem semmit. Én igazat mondok. - védekeztem.
- Igen?  Akkor közlöm, hogy kár volt. Meg sem látogattál. Tudod, hogy ennek mi lesz a következménye? - emelte fel a hangját, de nem kiabált.
- Nem volt rá gyomrom.
- Le inni magad van? - nézett rám undorral.
- Legalább nem ölök. - dobtam neki oda, elvégre nekem van jogom irtózni tőle.
- Vigyázz húgi, a börtönbe kiképeztek.
- Téged még anyánk hasába képeztek ki, mivel mindig egy tapló voltál. - mondtam, kár volt, már tudom. Megnyalta az alsó ajkát.
- Hupsz.... megríkattál.
- Szemét!
- Jobbat nem tudsz? - mondta cinikusan. Ha tudná, mit gondolok róla, ha tudná, hogy mennyire utálom... de még is a testvérem és el kell fogadnom, meg kell tennem érte mindent. Mindent! De már annak is vannak határai.
- Nem is akarok.- mondtam egyszerűen.
- Látod, ez a baj veled.... túl hamar feladod, nincs célod, nincs terved.... de nekem van... pláne most... és veled. - mondta valami érccel a hangjában, amitől kirázott a hideg, nem tudom mire készül. Ezt az oldalát nem ismerem.  Mit tettek vele a börtönben? Még is ezt mire véljem? Mi lett a bátyámból egy beteg állat? Egy szemét dög? Mi lett belőle? Hova veszett  el az ember?
Nem kellett sokat várnom, hogy kiderüljön. Oda húzott magához, azt gondoltam meg bánta, amit tett és meg akar ölelni, de nem... Erőtlen voltam, fájt a fejem és nem voltam még teljesen józan, amit ő kihasznált... mocskosul szemét módon kihasznált.
Levette a ruháim maradék részét, majd lefogott, elfektetett a kövön. Most döbbentem rá, hogy egy mosdóban vagyunk.
- Ne.... - kértem. Hiába.
- Ha ordítani mersz, meg is öllek. - vágta hozzám, majd lefogta a karom, hogy ne tudjak mozogni. Hiába próbáltam ellenállni, nem érdekelte a dolog. Hiába sikerült gyomor szájon rúgni, nem érzékelte... mivel egy érzéketlen pöcs lett.
- Kérlek!- sírtam el magam.
- Sajnálom Way... de tudnod kell, hogy nem vagy a húgom. - csókolt meg. A csókjától elfogott a rosszul lét, undort éreztem. Olyan hatalmas undort, amit még soha.   Mi az hogy nem vagyok a húga? Még is akkor ki vagyok? Miért most mondanám el? Miért vannak közös emlékeink és képeink? Ha nem ő a bátyám akkor egy idegen? De a legfontosabb, ha nem a testvérem akkor már joga van megerőszakolni?

16. Buborék a torkomban

Elindultunk a bálba, ahova Caleb kíséretében érkeztem. Az emberek első reakciója a megdöbbenés, amit a "hűha" vagy "váó" követett, esetleg ehhez hasonlók... oké jó pasi de nem ennyire.
- Mindenki téged néz. - mondta Caleb nekem, miután elhagytuk a bejáratott. Először megijedtem, de nem az emberek nézése miatt, csak úgy éreztem, hogy ő is itt van, de ez lehetetlen... Remélem.
- Nem, minket néznek. - mondta mosolyogva.
- Minden bizonnyal, azt gondolják, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb fiúja.
- Caleb, mi tudjuk, hogy a legszerencsétlenebb vagy.- erre nem válaszolt csak mosolygott. Oda lépett hozzánk Zoe, egy számomra majdnem tök idegen fiú oldalán.
- Sziasztok!- csilingelt  a megszokott hangján. A fiú is egy köszönéssel illetett minket.
- Heló! - vetettük oda körül belül egyszerre Caleb-bel.
- Micsoda összhang.- gúnyolódott a srác.
- Igen. Elég nehéz volt be idomítani. - vicceltem Caleb-re nézve, amin csak a vicc alanyom nem mosolygott.
- Köszi...
- Nagyon szép vagy Wayra! - mondta Zoe.
- Köszönöm, te is jól nézel ki nagyon.
- Hát elbújhat itt bárki melletted. - kontrázott Zoe.
- Ugyan, hiszen gyönyörű vagy. - mondtam egy mosollyal kísérve.
- Köszönöm. - mosolygott vissza, a fiúk elmentek valami italt hozni nekünk, amit mondtam, hogy nem kellene, mivel nem bírom jól az alkoholt, de persze senki nem hitt nekem.  - Együtt vagy akkor most Calebbel?
- Nem. Csak együtt jöttünk, mivel náluk voltam... miatta.
- Ohh... - sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyire megviselt.
- Semmi baj, már jól vagyok. - remélem, tettem hozzá magamban.
- Oké. - ahogy kimondta, a fiúk vissza tértek az italunkkal.
- Ohh... milyen bunkó vagyok még be sem mutatkoztam. Adam   Jonson. - mondta Zoe partnere.
- Örvendek Adam én Wayra Cambel vagyok. - fogtunk kezet.
- Íme az italod. - nyújtotta oda nekem Caleb.
- Köszi, nem kellett volna, de tényleg nem. - mondtam mosolyogva. 
Még egy keveset beszélgettünk, mikor hozzánk csapódott Tom, egy aktuális lánnyal és láttuk elsuhanni Sam-et.
- Táncolunk? - kért fel Caleb.
- Igen. - mondtam a maradék pezsgőt lehúzva. Ez után felmentünk a tánc parkettre majd táncolni kezdtünk. A következő három számra, együtt lépegettünk, mikor lekértek tőle. Közben 3 vagy 4 pezsgőt megittam és éreztem már, hogy a fejembe kezd szállni a sok buborék. Perzselt a torkom, zsongott a fejem.
- Iszol még? - kérdezte a jelenlegi tánc partnerem.
- Aha. Ja. - mondtam határozottan, bár már forgott velem a világ és nem a forgás miatt. Hozott egy pohár italt, ami igazán gyorsan lefolyt a torkomon, de közben égette is azt.  Már nem igazán voltam önmagamnál és a tudatomnál sem.
- Akarsz smárolni? - kérdezte.
- Veled?
- Igen.
- Nem.
- Akkor kivel akarsz? - kérdezett újra.
- Vele. - mutattam valahol a tömegbe és otthagytam, hogy hova mentem utána és mi történt arra már nem emlékszem, de egy kar erősen és féltőn felsegített, majd magával cippelt. Ez után teljes sötétség.

15. Kedvenc áradat

A jól eső áztatás után megcsináltam a hajam és a sminkem, nem volt kedvem még felvenni az estélyi ruhát, így elindultam megkeresni Calebet.
- Szia Caca. - mosolyogtam rá a fekete-fehér ebre, amit egy ugatással viszonzott, majd egy puszival jutalmazott.
- Végeztél? - nézett rám a házigazda.
- Igen.
- Oké. De ugye nem így jössz? - ráncolta a szemöldökét, ez a szokása eddig nekem fel sem tűnt.
- Gondolkozok még rajta, hogy törülközőbe vagy ebbe. - válaszoltam tréfásan.
- Akkor törölköző. - mosolygott.
- Ne reménykedj.
- Éhes vagy?- nézet rám.
- Igen. - vallódtam be, majd leültettet és közösen vacsoráztunk. Eddig azt sem vettem észre, hogy milyen szépek a szemei, és hogy, ha elgondolkozik az arca megfeszül, a jobb szemöldökét pedig mindig magasabbra húzza fel, mint a másikat. Spagettit készített, ami az egyik kedvencem. - Finom lett. - dicsértem meg a főszakácsot.
- Köszönöm, a kedvencemet csak el tudom készíteni. - mondta diadalmas mosollyal az arcán, ami rögtön meg lepett, hogy egy a kedvencünk. - Fél óra elég hogy kaja után elkészülj? - kérdezte két falat között.
- Igen. Elvileg elég lesz.
- Rendben. - folytattuk az evést.
Mikor végeztünk a szent vacsora elfogyasztásával, megkérdezte, hogy nem baj, ha bekapcsolja a magnót. Mondtam nem, csak nyugodtan. Elindult a zene, nézek rá döbbentem.
- Ez a kedvenc számom. - közli velem, milyen meglepő... vagy szinte már félelmetes, hiszen nekem is. Nem buktatom le magam, így csak elmosolyodok. - Te milyen zenéket hallgatsz?
- Ezek szerint hasonlókat, mint te.
- Komolyan?
- Igen, nekem is sláger listás ez a szám. - adtam választ a kérdésére mosolyogva. Közben rá jöttem, hogy egyre inkább én vagyok. A régi mosolygós én.  Az igazi mosollyal és érzelmes gondolatokkal, tettekkel rendelkező Cambel lány.
- Egyéb kedvencek?
- Mire vagy kíváncsi? - adtam be a derekam.
- Kedvenc kaja? Zene? Tánc? Film? Ital?
- Hűha.... kedvenc kaja, a spagetti, zene pontosan ez a szám, tánc.. hm... a tangó. Film pedig... Hachiko, ital a whisky. Neked?
- Azt a mindenit... csak a film nem stimmel...
- Hűha. - lepődök meg... micsoda kedvenc áradat. - Mi a kedvenc filmed?
- A nagy smindli.
- Nem láttam még.
- Majd megnézzük akkor. - mondta, amibe beleegyeztem, majd mindketten elmentünk készülni. Természetesen ő hamarább végzett.
- Így jó leszek? - álltam meg előtte.
- Tökéltes. - mondta, miután alaposan végignézett rajtam, amit természetesen a lábamnál kezdett. - És én?
-  Igen, egész jó vagy. - mondtam viccel a hangomban.

14. Ne szólj szám, nem fáj fejem

- Wayra... - lágyult el és megölelt. Ez az ölelés jobb volt, mint az előző. Talán mivel most ismét én szorulok pátyolgatásra. Talán mivel az én lelkem a zavaros. Bennem kavarognak az érzések és talán, mert most döbbentem rá. Kis idő múlva eleresztett, megtöröltem az arcom, majd beszédre nyitottam az ajkam.
- Köszönöm Caleb. De én ma nem akarok bemenni...
- Mi történt?
- Írt a bátyám.
- Igen?
- Ide jön. Valószínűleg meg szökött a börtönből... - erre eltorzult az arca a döbbenettől.
- Tessék?
- Igen. Félek. Nem tudom, mire készül...
- Tudja, hogy hol lakik a nénikéd?
- Nem tudom. Sosem kérdeztem. Nem akarom, hogy ide jöjjön. Félek tőle. - vallottam be Caleb-nek.
- Most haza megyünk jó? Szólok Kristen-nek, hogy nálunk vagy, rendben?
- Ne! Ne szólj neki. - mondtam, ő megölelt, majd annyit mondott, hogy rendben. Elvitt hozzájuk, a nagypapája nem volt otthon, így csak Caca-vel találkoztam, a collie-val.
- Gyere! - vezetett a szobájába. - Te csak pihenj. Szólók majd később Kristen-nek, hogy Zoe-val készülsz a bálra, és hogy elszaladok valami ruháért, oké? Még valamire van szükséged?
- Igen. Egy cipőre a ruhához, egy táskához és a szobámban lévő vörös smink dobozra. Valamint... egy ölelésre. - vallottam be. Ezen elmosolyodott és megölelt.
- Rendben, hercegnő. Mesélsz a bátyádról?
- Igen. Robert-nek hívják és sosem jöttünk ki nagyon jól, de mások előtt ő volt a tökéletes nagy tesó... én nem így éltem meg.
- Oké. Pihenj, én csinálok valami kaját. És ne szomorkodj, Wayra!
- Oké. Köszi, mindent. - mosolyogtam rá, majd magamra hagyott, én pedig eldőltem az ágyon és megéreztem a párnájáról átcsapódó finom férfi illatot, ennek bódító hatására a pilláim ránehézkedtek egymásra.

Nem tudom mennyi idő telt el, mikor Caleb felébresztett Caca segítségével.
- Jó estét, hétalvó!- mondta mosolyogva. Kipattantam és elég kómás fejet vághattam.
- Ühüm. - ennyit bírtam hozzátenni, mint komoly szellemi termék.
- Voltam nálatok. Elhoztam mindent és beszéltem Kristen-nel is. Felkészült arra, hogy a bátyád megérkezik, de üzeni, hogy ne aggódj, mert én biztos vigyázok rád és ez tényleg így van. Ne aggódj Wayra hercegnő. Nem vagyok lovag, de megmentelek a bátyádtól, ha nem is a sárkánytól.
- Köszönöm. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Tetszem neked? - ahogy feltettem a kérdést rögtön meg is bántam. A kérdésre Caleb sem számított.
- Te mindenkinek tetszel. - nem pont erre a válaszra vártam. - Miért kérdezed?
- Csak beszélgettünk Zoe-val, de nem fontos. Felejtsd el... álmos vagyok. Asszem megyek és készülök. Használhatom a mosdót?- próbáltam menteni a helyzetet.
- Persze. A folyosó végén bal oldalt.
- Köszi. Törölközőt kapok?
- Igen. Persze. - ezzel neki is állt a szekrénybe keresni nekem egyet. - Tessék.
- Köszönöm. - mondtam majd magára hagytam a szobába. Persze a szükséges holmimat vittem magammal, hogy már a menetre kész Wayra Cambel-t lássa.
Mikor beléptem a mosdóba nagyon megörültem, mivel együtt van a fürdővel, ahol egy kád látványa fogadott. Imádok kádban fürödni, így levettem a felesleges ruháim... mindent, és bele vetettem magam a kád gyógyító hatásába. A gondolataim Caleb-en, az egész helyzeten és az ostoba kérdésemen jártak... bárcsak ne szólaltam volna meg... nem fájna most a fejem.

13. Mindig ő...

Egy egyszerű és nyugodt napnak ígérkezik a reggel... egészen addig, míg nem találkozom Zoe-val.
- Itt van! - hallottam meg Kristen hangját. Eddig volt a reggelem nyugodt, ugyan is együtt megyünk suliba Zoe-val.
- Megyek. - szóltam le, majd a vállamra dobtam a táskát, vetettem még egy pillantást a tükörképemre és lesuhantam a lépcsőn.
- Szia!
-Szia! Mi volt tegnap? - nézett rám kíváncsi tekintettel.
- Útközben elmesélem. - csuktam magam mögött be az ajtót, Kristen egy együtt érző pillantást vettet rám, amin én elmosolyodtam. Becsuktam magam mögött az ajtót majd elindultunk. Rögtön faggatni kezdett.
- Jól nézet ki? Milyen volt? Miért nem hívtál? Rájött? Kérdezett valamit? Mit mondtál neki?
- Zoe! - szóltam rá, mivel túl sok volt a kérdés.
- Igen? - nézett rám aggódva. A földet bámultam, majd nagy levegőt vettem. Az járt a fejemben, hogy hogyan is mondjam el neki, hogy mi történt, és hogy elmondjam-e neki, hogy Caleb utána eljött hozzám... de most a legnagyobb problémám még is ő... beszéljek-e róla.
- Szóval Dave volt ott. Te Caleb nagyapjával beszélgettél a neten. Dave elmondta Caleb-nek, hogy én voltam a randin, aki utána eljött hozzám, de nem engedett szóhoz jutni, hogy elmondjam, hogy te vagy Rapunzel és nem én. Csak arra kért, hogy ne randizzak Dave-el. - szedtem össze magam.
- Oh.. Caleb-el randiztam volna?
- Igen.
- Ő ezt nem tudja...
- Nem.
- A francba! Most mit csináljak, Wayra?
- Beszélj vele és mondd el, hogy kedveled.
- De neki te tetszel, csak te ezt nem akarod meglátni. - vágta fejemhez, mikor kanyart vettünk az iskola irányába.
- Zoe, ha kedvelne, tudnék róla. - mondom egyszerűen, amikor a telefonom rezegni kezd egy üzenetem érkezett... Előkotorom a telefont a zsebemből, közben megállok és elkezdem olvasni:  

" Holnap találkozunk, légy jó!" 

Egy pillanat töredéke alatt meg állt bennem az ütő. Már megint ő...
- Jól vagy? - nézett rám, bizonyára elsápadtam.
- I... igen. - mondtam kicsit habozva. Fürkészett, minek hatására kijavítottam magam. - Nem. Tudod van egy bátyám... ő írt.
- Mi van vele, bajban van?
- Ő mindig abban van. Börtönben van, és azt írta, hogy holnap találkozunk, de csak két év múlva engedik ki... így nem teljesen értem.
- Oh.... - döbbent le. - Miért van börtönben?
- Embert ölt. - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Tessék?
- Megölte a szüleink gyilkosát.
- A szüleid gyilkosát?
- Igen. A szüleim autó balesetben haltak meg, amit az én bátyám megbosszult, így most ő börtönben van. Ezért vesztettem el Kristen-en kívül a családom. Ezért akartam és akarok megváltozni. Ezért próbálom magamban eltemetni a múltam. - mondtam el neki a teljes igazságot. - Ezért nem kell más az életembe.
- És ezért nem adsz egy esélyt Caleb-nek. Igaz? - rögtön a lényegre tér.
- Nem. Caleb nem szeret engem, nem tetszem neki és ő se nekem.
- Ezt te se hiszed el. - mondta és elhallgatott mikor a többiekhez értünk. Ott volt a vöröske, Caleb, Dave akik közt érezhető volt a feszültség és még másik két srác.
- Sziasztok! - köszönt Zoe.
- Hello! - köszöntem én is. Köszönéseinket egyéb üdvözlések követték a társaságtól.
- Jöttök a holnap esti bálba? - kérdezte az egyik srác.
- Igen! - vágta rá Zoe.
- De én nem szeretem a bálokat... - mondtam.
- Persze, mert te semmit sem szeretsz. - gúnyolódott a vöröske.
- De engem igen! - fogta át a vállam Dave, mire Caleb elindult felénk. - Dave! - szóltam rá még időben és így elvette a kezét, Caleb is visszafogta magát.
- Na jó én megyek órára. - mondtam közben ismét egy SMS-em érkezett. Elolvastam.... kár volt. - A francba!- mondtam ki hangosan a gondolatomat.
- Mi történt? - nézett rám Caleb és elindult felém. A többiek aggódó pillantását is magaménak tudhattam.
- Most mennem kell! - indultam el. Az egyetem kapujába valaki megragadta a karom.
- Hé... Mi történt? Veled megyek, jó? - kérdezte Caleb, mikor szembe került velem.
- Ő.. történt... mindig ő.. - fakadtam sírva.
- Wayra... - lágyult el és megölelt.

12. Randi vagy nem randi

"Találkoznunk kell, 5 perc és ott vagyok!"- olvastam meglepődve olvastam Caleb SMS-ét, miután már pizsamára cseréltem az akció szerelésem. Levágtattam az emeletről és beszélgettem Kristen-nel.
- Akkor most te vagy akire Caleb várt volna, de Dave volt ott?
- Nem. Zoe és Caleb találkozott volna, de mindketten másodembert küldtek. Dave-et és engem.
- Értem. És a kedves megbízók tudják ezt?
- Részemről nem és Dave se mondta el Caleb-nek. Legalább is így beszéltük meg.
- És akkor miért is jön most ide az ifjú úr? - kérdezte Kristen, amin én magam is elgondolkoztam.
- Ezt én sem tudom. - ismertem el.
- Akkor várjunk, míg ez a fiú megérkezik.
- Rendben. Csinálok egy csipkebogyó teát. Kérsz?
- Igen kicsim. - mondtam, mikor hagytam egyedül a kanapén. Kivettem a bögréket, majd felforraltam a vizet és elkészítettem a csodaitalt, mikor indultam a két bögrével vissza, előttem termett Caleb.
- Téged ki engedet be? - néztem rá.
- Add, segítek! Kristen természetesen. - mondta mikor átvette a bögréket.
- Neked is csináljak?
- Igen, köszönöm. - mondta, majd magamra hagyott. Miután elkészültem az ő adag teájával is, csatlakoztam hozzá és Kristen-hez.
- Köszi. - mondta, mikor átadtam a bögrét. - Felmegyünk a szobádba? - kérdezte kicsit bátortalanul.
- Nem baj, ha magadra hagyunk? - fordultam Kristen felé.
- Nem, menjetek csak! - válaszolt mosolyogva a nagynénim. Caleb lelkesen vette utánam a lépcsőfokokat, majd mikor a szobámba értünk, lehuppant az ágyra.
- Mit szeretnél? - kérdeztem miután leültem mellé és kortyoltam egyet a forró italomból.
- Dave elmondta, hogy te voltál a vakrandin. - miközben kiejtette a szavakat az arca megfeszült, de a szeme csillogott, bennem pedig meg állt a levegő.
- Tessék?
- Igen jól értetted. Dave elmondta.. és nem hívott és szeretném kérdezni, hogy miért nem mondtad, hogy te vagy Rapunzel?
- Caleb te valamit félre értettél. Mit mondott Dave? - néztem egy kicsi mérgesen és nagyot kortyoltam a teámból.
- Azt hogy veled találkozott... és hogy elmondta, hogy te voltál ott és nem hívott.
- Te mit reagáltál?
- Ott hagytam és írtam az SMS-t neked.
- Meg se vártad, hogy elmondjon mindent?
- Nem.
- Nézd Caleb, ez egy hatalmas félreértés. Én azért voltam ott, mert egy barátnőm kért meg rá. Nem én vagyok Rapunzel. Én csak én vagyok.
- Nem veled volt randim?
- Nem.
- Ki az a barátnőd?
- Nem mondom meg, és ha már itt tartunk... te sem mentél el erre a találkára.
- Mert a nagyapám szervezte meg és én..
- Caleb! Istenem... Gondolkodj, ha elment volna, és te nem mész el... meg most ez után mi lesz a beszélgetéseiddel vele?
- Nem én beszéltem vele a neten...
- Akkor ki? - kérdeztem meg.
- A nagypapám.
- Várj, mi? - ezek szerint, akinek a jellemében talált fantáziát Zoe, az Caleb nagypapája... hát ez bizarr és ezt nem merem vele közölni... de Dave téged megöllek!
- Igen.
- Hát ez remek...
- Találkozni fogsz még Dave-el?
- Miért?
- Kérdeztelek.
- Igen.
- Már mint randizol vele?- tett fel egy teljesen lehetetlen kérdést.
- Nem.
- Oké... és ezt ő is tudja?
- Caleb, mi ez a vallatás?
- Sajnálom, de tudod... Dave nem hozzád való, vagyis te nem vagy hozzá való. Te túl jó vagy neki... te túl jó vagy mindenkinek. - mondta miközben végig a szemem figyelte.
- Bolond vagy. - ennyit tudtam mondani. - Esetleg még valami?
- Nem, csak ígérd meg, hogy nem randizol vele. Kérlek!
- Ezt nem kell kérned, mert nem fogok.

11. Álom lovas

Elindultam a bejárat irányába, közben azon gondolkoztam, hogy még meggondolhatom magam. Ebben a pillanatban volt késő.... Valaki megfogta a vállam.
- Szia Rapunzel! - köszönt egy ismerős hang.
- Szi...szia! - mondtam, mikor szembe kerültem a lovassal.
- Wayra? Megleptél... nem gondoltam, hogy te leszel.
- Ahogy én sem, hogy te. - mondtam válaszul Dave-nek.
- Hát akkor most mi legyen? - nézett rám.
- Nem tudom. Ez elég kellemetlen.
- Igen. Valóban az. De jól nézel ki. - mondta, de inkább csak próbálta menteni a menthetetlent.
- Köszi, neked is jól áll a kék ing.
- Köszönöm. Akkor egy hambi? Elmesélheted, hogy hogy kerültél fel egy társkereső oldalra.
- Jó, de akkor, ha te is elmondod.
- Megegyeztünk. - mondta mosolyogva, miközben a gyorskajálda felé vettük az irányt, az étterem helyett.
- Hát... a társkeresőre való fel regisztrációmat illetően... - próbáltam eltagolni, hogy ezzel is húzzam az időt - gondoltam egy próbát meg ér.
- Ennyi? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Igen. És te? - álltunk be a sorba a gyorsétkezde előtt.
- Én is így voltam.. uncsi mindig az utcán csajozni vagy valami buliban. – oké, az övé nem mesterkélt.
- De te teljesen más vagy, mint a profilodból és az üzeneteidből...
- Sokrétű személyiség vagyok.
- És ki az igazi te?
- Nem tudom. Talán mindkettő.
- Nem. Annál a profilnál te belevalóbb csaj vagy, és távolságtartóbb. - mondta mosolyogva. -
 Te sem vagy a tanulás mintaképe. - néztem rá majd a kiszolgálóra - Egy sajtos hamburgert.
- Oké ez igaz. Én pedig egy szalonnásat, ha lehet sok mustárral.
- Nah látod.
- Egy pont oda... tudod az az igazság, hogy Caleb helyett jöttem el, mivel a nagyapja elrángatta volna egy idegen csajjal találkozni és megbeszéltük, ha jó a csaj, akkor azt mondom, hogy épp nem ért rá. Ha nem akkor lerázom. Ha az én esetem megtartom és elmondom neki az igazat, de arra nem voltunk felkészülve, hogy te leszel. - mesélte el, amin én nevetni kezdtem, amit nagyon furcsállt.
- Most mi van?
- Bocsi ne haragudj. Ez kicsit vicces szituáció. Mit fogsz neki mondani ál álom lovas? - nem buktattam le sem Zoe-t, sem magamat, mert lehet az még kellemetlenebb lenne.
- Hát.... azt hogy megtartom.
- Tessék? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Vicceltem. Nem, még nem tudom.
- Értem. Akkor találd ki, mire megeszem ezt. - fogtam meg a sajtos hamburgert, közben ő fizetett.
- Nem vicceltél legalább, hogy vega vagy...
- Hát... igen az vagyok. - mondtam, hogy ne buktassam le magam.
- Hm.... és a gyorskajálda nem ellenkezik az elveiddel, mivel te mondtad, hogy legyen egy étterem?
- Mindig ki kell új dolgokat próbálni, ami nem hús. - vágtam ki magam. Ezen csak mosolygott, majd neki estünk az ételünknek. Közben persze beszélgettünk egy padon ülve, mikor befejezte az evést rám nézett.
- Tudod, nem is vagy olyan amilyen álarcot viselsz...
- Hm? - kérdeztem vissza két falat között.
- Nem vagy az a nagyon mogorva, zárkózott lány, de olyan sem, mint az adatlapodon... az a félénk, önbizalom mentes csaj. Inkább egy belevaló, őszinte, optimista csaj vagy. Vagyis már nem tudom
melyik is vagy. - lenyeltem az utolsó falatom, majd válaszoltam.
- Én sem tudom most, hogy ki is vagyok igazán. Tudod, az utóbbi időben sok dolog történt, amit most kezdek feldolgozni.
- Értem. Sajnálom.
- Nem kell, attól nem lesz jobb. De azért köszi. - mondtam mosollyal az arcomon.
- Mit fogsz mondani Caleb-nek?
- Mit szeretnél, mit mondjak?
- Én kérdeztem, te válaszolj.
- Nem egészen tudom. Örülne, ha tudná, hogy te vagy Rapunzel, de annak nem, hogy nem ő jött el. Viszont te randiznál vele?
- Én nem, de más igen.
- Ezt most nem értem.
- Zoe, helyett jöttem el.
- Mi van?
- Igen. Csak nem akartam mondani. Zoe, örülne, ha randizna Caleb vele, ha tudná, hogy ő volt itt... csak nem tudom, ő mit érez iránta.
- Ahha..... hát Caleb-nek egy lány tetszik egyedül, de ezt mondta neked, nem?
- Igen.
- Nah... de ő nem randizna vele, Caleb meg mással nem igen randizna... Ez így elég bonyolult. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy el sem jött a másik?
- Ez szemétség... utána egymást szidnák. - ellenkeztem.
- Jó, de legalább nem buknának le. Vagy mi van, ha én azt mondanám, hogy a csaj túl jó hozzá? Te meg, hogy a srác én vagyok?
- Hm.... ez a csaj túl jó hozzád szemétség Caleb irányába.
- Oké... akkor valami ilyesmit?
- Oké. - állapodtunk meg, majd egy keveset beszélgettünk még és köszöntünk el a másik hazudozótól.
- Akkor további szép napot, Dave!
- Neked is, de nincs kedved máskor az álom lovassal találkozni?
- Lehet róla szó. Szia!
- Szia! - búcsúztunk el, majd elindultunk a saját dolgunkra.

10. Szerep csere

Kristen-nek elmeséltem mi volt ma, mondta, hogy jobban kellene figyelnem Caleb-re, amit én nem értek de mindegy is... Bekapcsoltam a notebook-om és megnéztem online leveles ládám. Ő írt....
 " Way, vigyázz magadra, remélem, hamar látjuk egymást." - Nem vitte túlzásba a sorokat az biztos, de ezen meg sem lepődöm.... miért pont most kell írnia, mikor kezdem helyre rázni magam? Nem értem én ezt, de mindegy is. Reggelire pirítóst ettem tükörtojással, az egyik kedvencemet.
- Jó reggelt! - köszöntem Kristen-nek és az asztalra tettem az ő reggelijét is.
- Köszönöm. Hogyhogy már fent vagy? Te kelsz később és Szombat van. - nézett rám furcsán.
- Hát, ki kell rázódnom a mindennapokból... depiztem már eleget és Zoe írt egy SMS-t, hogy azonnal menjek. Mondtam, hogy reggeli után indulok is. Azaz most, csak felöltözöm.
- Ohh.... rendben. Örülök, hogy összebarátkoztál vele, de azért ne hanyagold a nagynénédet.
- Rendben. Légy jó! – cipzároltam be a dzsekim, majd egy puszit nyomtam az arcára, ami tényleg szokatlan volt tőlem, de még is jól esett, még nekem is.... lehet sikerül visszanyernem magam? Vagy még kicsivel többet is? Elindultam Zoe-hoz, már az ajtóban fogadott.
- Mi tartott eddig? - nézett rám.
- Reggeliztem? Mi a baj?
- Ah..... gyere be! - sóhajtott nagyon, majd leültetett és elkezdte a szörnyű hírt előadni. - Hülye voltam... és nem tudom mit csináljak, nem mehetek el... nem tehetem meg.... egy idegen.... és félek is.. nézz rám, ronda is vagyok... Elmész helyettem?
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm, majd előröl kezdte, persze megint a lényeg maradt le. - Zoe, várj! Nem értek semmit. Kezdd előröl, a legelejéről, mivel mindent elmondtál, csak a lényeget nem. - világosítottam fel. Kifújta magát, majd elkezdte.
- Regisztráltam egy netes oldalra... ami társkereső oldal és ma lesz egy randim... de nem találom már jó ötletnek és nem tudom, mit tegyek.
- És tőlem kérsz tanácsot? - néztem rá.
- Nem egészen... azt találtam ki, hogy elmehetnél helyettem.
- Te megzakkantál! Biztos, hogy nem.
- Kérlek! - kezdte a könyörgést.
- Zoe... nem mehetek el helyetted egy randira, hiszen tudja ki vagy.
- Nem... nem tudja... nem láttuk egymást, nincs fent se nekem se neki képe. Csak a ruhát beszéltük meg... de azt odaadom neked.
- És miből gondolod, hogy elvállalom?
- Mivel én is megtenném érted.
- Akkor menj el helyettem.
- Ne már.... Kérlek!
- De ennek semmi értelme...
- Tudom, hogy melyik asztalnál kell ülni.... max azt mondod, hogy bevitték az egyik hozzátartozóm a kórházba, vagy elütötték a kutyám.
- Te hülye vagy! Nincs is kutyád.
- Ő ezt nem tudja.
- Hogy hívják?
- Álom lovas néven van fent.
- Aha... randizol valakivel, aki elmebeteg is lehet.
- Tévedés... te randizol vele.
- Lökött egy csaj vagy... jó legyen... Elmegyek. Add azt a ruhát. Mikorra kell menni?
- Fél 12-re.
- Remek... magyarul van még három órám, hogy meggondoljam magam.
- Nem, arra egy perced sincs.
- Én is szeretlek Zoe. Nem lesz feltűnő, hogy abban a ruhába leszek, amiben neked kellene? Meg hogy nem tudom, hogy mi a felhasználó neved?
- Hát, ha helyes és normális, mondd azt, hogy van egyforma ruhánk.... Ha nem akkor eltudod játszani, hogy te én vagy... Egyszerű szerepcsere.
- Aha... neved? Vagy nevem?
- Rapunzel... - mondta alig hallhatóan, amit meg is értek.
- Mi van? Miért pont ez?
- Rapunzel.. szeretem a hercegnőket és a kedvenc hercegnőm...
- Még valami égő dolog...?
- Nincs....
- Zoe!
- Oké.... ne egyél húst, vega vagyok.
- Jó. Ezt még kibírom.
- Rendben, akkor hozom a ruhát.
- Felöltöztetett, megcsinálta a hajam és a sminkem, ami két órába telt, majd elindult velem a helyszínre, közben kioktatott, hogy mit árult el eme drága Rapunzel magáról az ő Álom lovagjának és fordítva. A bejárati lépcsőhöz érve magamra hagyott. Még egyszer megfordultam, hogy bebizonyosodjon, hogy valóban itt hagyott... remek... Oldd meg, Wayra...