14. Ne szólj szám, nem fáj fejem

- Wayra... - lágyult el és megölelt. Ez az ölelés jobb volt, mint az előző. Talán mivel most ismét én szorulok pátyolgatásra. Talán mivel az én lelkem a zavaros. Bennem kavarognak az érzések és talán, mert most döbbentem rá. Kis idő múlva eleresztett, megtöröltem az arcom, majd beszédre nyitottam az ajkam.
- Köszönöm Caleb. De én ma nem akarok bemenni...
- Mi történt?
- Írt a bátyám.
- Igen?
- Ide jön. Valószínűleg meg szökött a börtönből... - erre eltorzult az arca a döbbenettől.
- Tessék?
- Igen. Félek. Nem tudom, mire készül...
- Tudja, hogy hol lakik a nénikéd?
- Nem tudom. Sosem kérdeztem. Nem akarom, hogy ide jöjjön. Félek tőle. - vallottam be Caleb-nek.
- Most haza megyünk jó? Szólok Kristen-nek, hogy nálunk vagy, rendben?
- Ne! Ne szólj neki. - mondtam, ő megölelt, majd annyit mondott, hogy rendben. Elvitt hozzájuk, a nagypapája nem volt otthon, így csak Caca-vel találkoztam, a collie-val.
- Gyere! - vezetett a szobájába. - Te csak pihenj. Szólók majd később Kristen-nek, hogy Zoe-val készülsz a bálra, és hogy elszaladok valami ruháért, oké? Még valamire van szükséged?
- Igen. Egy cipőre a ruhához, egy táskához és a szobámban lévő vörös smink dobozra. Valamint... egy ölelésre. - vallottam be. Ezen elmosolyodott és megölelt.
- Rendben, hercegnő. Mesélsz a bátyádról?
- Igen. Robert-nek hívják és sosem jöttünk ki nagyon jól, de mások előtt ő volt a tökéletes nagy tesó... én nem így éltem meg.
- Oké. Pihenj, én csinálok valami kaját. És ne szomorkodj, Wayra!
- Oké. Köszi, mindent. - mosolyogtam rá, majd magamra hagyott, én pedig eldőltem az ágyon és megéreztem a párnájáról átcsapódó finom férfi illatot, ennek bódító hatására a pilláim ránehézkedtek egymásra.

Nem tudom mennyi idő telt el, mikor Caleb felébresztett Caca segítségével.
- Jó estét, hétalvó!- mondta mosolyogva. Kipattantam és elég kómás fejet vághattam.
- Ühüm. - ennyit bírtam hozzátenni, mint komoly szellemi termék.
- Voltam nálatok. Elhoztam mindent és beszéltem Kristen-nel is. Felkészült arra, hogy a bátyád megérkezik, de üzeni, hogy ne aggódj, mert én biztos vigyázok rád és ez tényleg így van. Ne aggódj Wayra hercegnő. Nem vagyok lovag, de megmentelek a bátyádtól, ha nem is a sárkánytól.
- Köszönöm. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Tetszem neked? - ahogy feltettem a kérdést rögtön meg is bántam. A kérdésre Caleb sem számított.
- Te mindenkinek tetszel. - nem pont erre a válaszra vártam. - Miért kérdezed?
- Csak beszélgettünk Zoe-val, de nem fontos. Felejtsd el... álmos vagyok. Asszem megyek és készülök. Használhatom a mosdót?- próbáltam menteni a helyzetet.
- Persze. A folyosó végén bal oldalt.
- Köszi. Törölközőt kapok?
- Igen. Persze. - ezzel neki is állt a szekrénybe keresni nekem egyet. - Tessék.
- Köszönöm. - mondtam majd magára hagytam a szobába. Persze a szükséges holmimat vittem magammal, hogy már a menetre kész Wayra Cambel-t lássa.
Mikor beléptem a mosdóba nagyon megörültem, mivel együtt van a fürdővel, ahol egy kád látványa fogadott. Imádok kádban fürödni, így levettem a felesleges ruháim... mindent, és bele vetettem magam a kád gyógyító hatásába. A gondolataim Caleb-en, az egész helyzeten és az ostoba kérdésemen jártak... bárcsak ne szólaltam volna meg... nem fájna most a fejem.