" Way, vigyázz magadra, remélem, hamar látjuk egymást." - Nem vitte túlzásba a sorokat az biztos, de ezen meg sem lepődöm.... miért pont most kell írnia, mikor kezdem helyre rázni magam? Nem értem én ezt, de mindegy is. Reggelire pirítóst ettem tükörtojással, az egyik kedvencemet.
- Jó reggelt! - köszöntem Kristen-nek és az asztalra tettem az ő reggelijét is.
- Köszönöm. Hogyhogy már fent vagy? Te kelsz később és Szombat van. - nézett rám furcsán.
- Hát, ki kell rázódnom a mindennapokból... depiztem már eleget és Zoe írt egy SMS-t, hogy azonnal menjek. Mondtam, hogy reggeli után indulok is. Azaz most, csak felöltözöm.
- Ohh.... rendben. Örülök, hogy összebarátkoztál vele, de azért ne hanyagold a nagynénédet.
- Rendben. Légy jó! – cipzároltam be a dzsekim, majd egy puszit nyomtam az arcára, ami tényleg szokatlan volt tőlem, de még is jól esett, még nekem is.... lehet sikerül visszanyernem magam? Vagy még kicsivel többet is? Elindultam Zoe-hoz, már az ajtóban fogadott.
- Mi tartott eddig? - nézett rám.
- Reggeliztem? Mi a baj?
- Ah..... gyere be! - sóhajtott nagyon, majd leültetett és elkezdte a szörnyű hírt előadni. - Hülye voltam... és nem tudom mit csináljak, nem mehetek el... nem tehetem meg.... egy idegen.... és félek is.. nézz rám, ronda is vagyok... Elmész helyettem?
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm, majd előröl kezdte, persze megint a lényeg maradt le. - Zoe, várj! Nem értek semmit. Kezdd előröl, a legelejéről, mivel mindent elmondtál, csak a lényeget nem. - világosítottam fel. Kifújta magát, majd elkezdte.
- Regisztráltam egy netes oldalra... ami társkereső oldal és ma lesz egy randim... de nem találom már jó ötletnek és nem tudom, mit tegyek.
- És tőlem kérsz tanácsot? - néztem rá.
- Nem egészen... azt találtam ki, hogy elmehetnél helyettem.
- Te megzakkantál! Biztos, hogy nem.
- Kérlek! - kezdte a könyörgést.
- Zoe... nem mehetek el helyetted egy randira, hiszen tudja ki vagy.
- Nem... nem tudja... nem láttuk egymást, nincs fent se nekem se neki képe. Csak a ruhát beszéltük meg... de azt odaadom neked.
- És miből gondolod, hogy elvállalom?
- Mivel én is megtenném érted.
- Akkor menj el helyettem.
- Ne már.... Kérlek!
- De ennek semmi értelme...
- Tudom, hogy melyik asztalnál kell ülni.... max azt mondod, hogy bevitték az egyik hozzátartozóm a kórházba, vagy elütötték a kutyám.
- Te hülye vagy! Nincs is kutyád.
- Ő ezt nem tudja.
- Hogy hívják?
- Álom lovas néven van fent.
- Aha... randizol valakivel, aki elmebeteg is lehet.
- Tévedés... te randizol vele.
- Lökött egy csaj vagy... jó legyen... Elmegyek. Add azt a ruhát. Mikorra kell menni?
- Fél 12-re.
- Remek... magyarul van még három órám, hogy meggondoljam magam.
- Nem, arra egy perced sincs.
- Én is szeretlek Zoe. Nem lesz feltűnő, hogy abban a ruhába leszek, amiben neked kellene? Meg hogy nem tudom, hogy mi a felhasználó neved?
- Hát, ha helyes és normális, mondd azt, hogy van egyforma ruhánk.... Ha nem akkor eltudod játszani, hogy te én vagy... Egyszerű szerepcsere.
- Aha... neved? Vagy nevem?
- Rapunzel... - mondta alig hallhatóan, amit meg is értek.
- Mi van? Miért pont ez?
- Rapunzel.. szeretem a hercegnőket és a kedvenc hercegnőm...
- Még valami égő dolog...?
- Nincs....
- Zoe!
- Oké.... ne egyél húst, vega vagyok.
- Jó. Ezt még kibírom.
- Rendben, akkor hozom a ruhát.
- Felöltöztetett,
megcsinálta a hajam és a sminkem, ami két órába telt, majd elindult
velem a helyszínre, közben kioktatott, hogy mit árult el eme drága
Rapunzel magáról az ő Álom lovagjának és fordítva. A bejárati lépcsőhöz
érve magamra hagyott. Még egyszer megfordultam, hogy bebizonyosodjon,
hogy valóban itt hagyott... remek... Oldd meg, Wayra... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése