- Itt van! - hallottam meg Kristen hangját. Eddig volt a reggelem nyugodt, ugyan is együtt megyünk suliba Zoe-val.
- Megyek. - szóltam le, majd a vállamra dobtam a táskát, vetettem még egy pillantást a tükörképemre és lesuhantam a lépcsőn.
- Szia!
-Szia! Mi volt tegnap? - nézett rám kíváncsi tekintettel.
- Útközben elmesélem. - csuktam magam mögött be az ajtót, Kristen egy együtt érző pillantást vettet rám, amin én elmosolyodtam. Becsuktam magam mögött az ajtót majd elindultunk. Rögtön faggatni kezdett.
- Jól nézet ki? Milyen volt? Miért nem hívtál? Rájött? Kérdezett valamit? Mit mondtál neki?
- Zoe! - szóltam rá, mivel túl sok volt a kérdés.
- Igen? - nézett rám aggódva. A földet bámultam, majd nagy levegőt vettem. Az járt a fejemben, hogy hogyan is mondjam el neki, hogy mi történt, és hogy elmondjam-e neki, hogy Caleb utána eljött hozzám... de most a legnagyobb problémám még is ő... beszéljek-e róla.
- Szóval Dave volt ott. Te Caleb nagyapjával beszélgettél a neten. Dave elmondta Caleb-nek, hogy én voltam a randin, aki utána eljött hozzám, de nem engedett szóhoz jutni, hogy elmondjam, hogy te vagy Rapunzel és nem én. Csak arra kért, hogy ne randizzak Dave-el. - szedtem össze magam.
- Oh.. Caleb-el randiztam volna?
- Igen.
- Ő ezt nem tudja...
- Nem.
- A francba! Most mit csináljak, Wayra?
- Beszélj vele és mondd el, hogy kedveled.
- De neki te tetszel, csak te
ezt nem akarod meglátni. - vágta fejemhez, mikor kanyart vettünk az
iskola irányába.- Zoe, ha kedvelne, tudnék róla. - mondom egyszerűen, amikor a telefonom rezegni kezd egy üzenetem érkezett... Előkotorom a telefont a zsebemből, közben megállok és elkezdem olvasni:
" Holnap
találkozunk, légy jó!"
Egy pillanat töredéke alatt meg állt bennem az
ütő. Már megint ő...- Jól vagy? - nézett rám, bizonyára elsápadtam.
- I... igen. - mondtam kicsit habozva. Fürkészett, minek hatására kijavítottam magam. - Nem. Tudod van egy bátyám... ő írt.
- Mi van vele, bajban van?
- Ő mindig abban van. Börtönben van, és azt írta, hogy holnap találkozunk, de csak két év múlva engedik ki... így nem teljesen értem.
- Oh.... - döbbent le. - Miért van börtönben?
- Embert ölt. - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Tessék?
- Megölte a szüleink gyilkosát.
- A szüleid gyilkosát?
- Igen. A szüleim autó balesetben haltak meg, amit az én bátyám megbosszult, így most ő börtönben van. Ezért vesztettem el Kristen-en kívül a családom. Ezért akartam és akarok megváltozni. Ezért próbálom magamban eltemetni a múltam. - mondtam el neki a teljes igazságot. - Ezért nem kell más az életembe.
- És ezért nem adsz egy esélyt Caleb-nek. Igaz? - rögtön a lényegre tér.
- Nem. Caleb nem szeret engem, nem tetszem neki és ő se nekem.
- Ezt te se hiszed el. - mondta és elhallgatott mikor a többiekhez értünk. Ott volt a vöröske, Caleb, Dave akik közt érezhető volt a feszültség és még másik két srác.
- Sziasztok! - köszönt Zoe.
- Hello! - köszöntem én is. Köszönéseinket egyéb üdvözlések követték a társaságtól.
- Jöttök a holnap esti bálba? - kérdezte az egyik srác.
- Igen! - vágta rá Zoe.
- De én nem szeretem a bálokat... - mondtam.
- Persze, mert te semmit sem szeretsz. - gúnyolódott a vöröske.
- De engem igen! - fogta át a vállam Dave, mire Caleb elindult felénk. - Dave! - szóltam rá még időben és így elvette a kezét, Caleb is visszafogta magát.
- Na jó én megyek órára. - mondtam közben ismét egy SMS-em érkezett. Elolvastam.... kár volt. - A francba!- mondtam ki hangosan a gondolatomat.
- Mi történt? - nézett rám Caleb és elindult felém. A többiek aggódó pillantását is magaménak tudhattam.
- Most mennem kell! - indultam el. Az egyetem kapujába valaki megragadta a karom.
- Hé... Mi történt? Veled megyek, jó? - kérdezte Caleb, mikor
szembe került velem.- Ő.. történt... mindig ő.. - fakadtam sírva.
- Wayra... - lágyult el és megölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése