"Találkoznunk kell, 5 perc és ott vagyok!"- olvastam meglepődve
olvastam Caleb SMS-ét, miután már pizsamára cseréltem az akció
szerelésem. Levágtattam az emeletről és beszélgettem Kristen-nel.
-
Akkor most te vagy akire Caleb várt volna, de Dave volt ott?
- Nem. Zoe
és Caleb találkozott volna, de mindketten másodembert küldtek. Dave-et
és engem.
- Értem. És a kedves megbízók tudják ezt?
- Részemről nem és
Dave se mondta el Caleb-nek. Legalább is így beszéltük meg.
- És akkor
miért is jön most ide az ifjú úr? - kérdezte Kristen, amin én magam is
elgondolkoztam.
- Ezt én sem tudom. - ismertem el.
- Akkor várjunk, míg
ez a fiú megérkezik.
- Rendben. Csinálok egy csipkebogyó teát. Kérsz?
-
Igen kicsim. - mondtam, mikor hagytam egyedül a kanapén. Kivettem a
bögréket, majd felforraltam a vizet és elkészítettem a csodaitalt, mikor
indultam a két bögrével vissza, előttem termett Caleb.
- Téged ki
engedet be? - néztem rá.
- Add, segítek! Kristen természetesen. - mondta
mikor átvette a bögréket.
- Neked is csináljak?
- Igen, köszönöm. -
mondta, majd magamra hagyott. Miután elkészültem az ő adag teájával is,
csatlakoztam hozzá és Kristen-hez.
- Köszi. - mondta, mikor átadtam a
bögrét. - Felmegyünk a szobádba? - kérdezte kicsit bátortalanul.
- Nem
baj, ha magadra hagyunk? - fordultam Kristen felé.
- Nem, menjetek
csak! - válaszolt mosolyogva a nagynénim. Caleb lelkesen vette utánam a
lépcsőfokokat, majd mikor a szobámba értünk, lehuppant az ágyra.
- Mit
szeretnél? - kérdeztem miután leültem mellé és kortyoltam egyet a forró
italomból.
- Dave elmondta, hogy te voltál a vakrandin. - miközben
kiejtette a szavakat az arca megfeszült, de a szeme csillogott, bennem
pedig meg állt a levegő.
- Tessék?
- Igen jól értetted. Dave elmondta..
és nem hívott és szeretném kérdezni, hogy miért nem mondtad, hogy te
vagy Rapunzel?
- Caleb te valamit félre értettél. Mit mondott Dave? -
néztem egy kicsi mérgesen és nagyot kortyoltam a teámból.
- Azt hogy
veled találkozott... és hogy elmondta, hogy te voltál ott és nem hívott.
- Te mit reagáltál?
- Ott hagytam és írtam az SMS-t neked.
- Meg se
vártad, hogy elmondjon mindent?
- Nem.
- Nézd Caleb, ez egy hatalmas
félreértés. Én azért voltam ott, mert egy barátnőm kért meg rá. Nem én
vagyok Rapunzel. Én csak én vagyok.
- Nem veled volt randim?
- Nem.
- Ki
az a barátnőd?
- Nem mondom meg, és ha már itt tartunk... te sem mentél
el erre a találkára.
- Mert a nagyapám szervezte meg és én..
- Caleb!
Istenem... Gondolkodj, ha elment volna, és te nem mész el... meg most ez
után mi lesz a beszélgetéseiddel vele?
- Nem én beszéltem vele a
neten...
- Akkor ki? - kérdeztem meg.
- A nagypapám.
- Várj, mi? - ezek
szerint, akinek a jellemében talált fantáziát Zoe, az Caleb
nagypapája... hát ez bizarr és ezt nem merem vele közölni... de Dave
téged megöllek!
- Igen.
- Hát ez remek...
- Találkozni fogsz még
Dave-el?
- Miért?
- Kérdeztelek.
- Igen.
- Már mint randizol vele?- tett
fel egy teljesen lehetetlen kérdést.
- Nem.
- Oké... és ezt ő is tudja?
- Caleb, mi ez a vallatás?
- Sajnálom, de tudod... Dave nem hozzád
való, vagyis te nem vagy hozzá való. Te túl jó vagy neki... te túl jó
vagy mindenkinek. - mondta miközben végig a szemem figyelte.
- Bolond
vagy. - ennyit tudtam mondani. - Esetleg még valami?
- Nem, csak ígérd
meg, hogy nem randizol vele. Kérlek!
- Ezt nem kell kérned, mert nem
fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése