- Mindenki téged néz. - mondta Caleb nekem, miután elhagytuk a bejáratott. Először megijedtem, de nem az emberek nézése miatt, csak úgy éreztem, hogy ő is itt van, de ez lehetetlen... Remélem.
- Nem, minket néznek. - mondta mosolyogva.
- Minden bizonnyal, azt gondolják, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb fiúja.
- Caleb, mi tudjuk, hogy a legszerencsétlenebb vagy.- erre nem válaszolt csak mosolygott. Oda lépett hozzánk Zoe, egy számomra majdnem tök idegen fiú oldalán.
- Sziasztok!- csilingelt a megszokott hangján. A fiú is egy köszönéssel illetett minket.
- Heló! - vetettük oda körül belül egyszerre Caleb-bel.
- Micsoda összhang.- gúnyolódott a srác.
- Igen. Elég nehéz volt be idomítani. - vicceltem Caleb-re nézve, amin csak a vicc alanyom nem mosolygott.
- Köszi...
- Nagyon szép vagy Wayra! - mondta Zoe.
- Köszönöm, te is jól nézel ki nagyon.
- Hát elbújhat itt bárki melletted. - kontrázott Zoe.
- Ugyan, hiszen gyönyörű vagy. - mondtam egy mosollyal kísérve.
- Köszönöm. - mosolygott vissza, a fiúk elmentek valami italt hozni nekünk, amit mondtam, hogy nem kellene, mivel nem bírom jól az alkoholt, de persze senki nem hitt nekem. - Együtt vagy akkor most Calebbel?
- Nem. Csak együtt jöttünk, mivel náluk voltam... miatta.
- Ohh... - sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyire megviselt.
- Semmi baj, már jól vagyok. - remélem, tettem hozzá magamban.
- Oké. - ahogy kimondta, a fiúk vissza tértek az italunkkal.
- Ohh... milyen bunkó vagyok még be sem mutatkoztam. Adam Jonson. - mondta Zoe partnere.- Örvendek Adam én Wayra Cambel vagyok. - fogtunk kezet.
- Íme az italod. - nyújtotta oda nekem Caleb.
- Köszi, nem kellett volna, de tényleg nem. - mondtam mosolyogva.
Még egy keveset beszélgettünk, mikor hozzánk csapódott Tom, egy aktuális lánnyal és láttuk elsuhanni Sam-et.
- Táncolunk? - kért fel Caleb.
- Igen. - mondtam a maradék pezsgőt lehúzva. Ez után felmentünk a tánc parkettre majd táncolni kezdtünk. A következő három számra, együtt lépegettünk, mikor lekértek tőle. Közben 3 vagy 4 pezsgőt megittam és éreztem már, hogy a fejembe kezd szállni a sok buborék. Perzselt a torkom, zsongott a fejem.
- Iszol még? - kérdezte a jelenlegi tánc partnerem.
- Aha. Ja. - mondtam határozottan, bár már forgott velem a világ és nem a forgás miatt. Hozott egy pohár italt, ami igazán gyorsan lefolyt a torkomon, de közben égette is azt. Már nem igazán voltam önmagamnál és a tudatomnál sem.
- Akarsz smárolni? - kérdezte.
- Veled?
- Igen.
- Nem.
- Akkor kivel akarsz? - kérdezett újra.
- Vele. - mutattam valahol a tömegbe és otthagytam, hogy hova mentem utána és mi történt arra már nem emlékszem, de egy kar erősen és féltőn felsegített, majd magával cippelt. Ez után teljes sötétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése