8. Jégszobor

Az este további részében is beszélgettünk, meg táncoltunk, bemutattak pár embernek, nem az én világom ez. Engem tett ki utoljára, mivel én lakok hozzá legközelebb.
- Ide értünk. - mondta mosollyal az arcán.
- Igen. Köszi.
- Ugyan, örülök, hogy jöttél, és hogy táncoltál velem. - válaszul csak elmosolyodtam. - meg, hogy végre beszélgettünk, mármint, hogy úgy rendesen.
- Én is. De legközelebb táncolj Zoe-val.
- Elmondta neked? - nézett rám meg lepve.
- Igen. És rendes lány, adhatnál neki egy esélyt.
- Nem tehetem.
- Miért?
- Mert nem szeretem. Nem leszek valakivel, ha nem szeretem. - válaszolt.
- Jogos.
- És te? Nem mesélted még, hogy van- e valaki a szívedben.
- Sokan vannak a szívemben, de csak egy férfi van. De nem lényeges, nem szeretnék beszélni róla, nem vagyunk most olyan jól el, mint akkor még. - mondtam.
- Értem. Remélem azért boldog vagy.
- Igen és köszönöm. - mondtam, majd kinyitotta a kocsiajtót. – Kösz még egyszer. Jó éjt!
- Jó éjt Wayra, vigyázz magadra! - köszönt el, majd megvárta, hogy a küszöbhöz érjek és úgy hajtott el. Kristen már lefeküdt aludni, így én is követtem a példáját, közben azon gondolkoztam, hogy tényleg jól éreztem magam. Caleb, valójában rendes és nem is szószátyár..... vagyis igen, de egy rendes szószátyár.


Másnap az iskolában rögtön elém sietett a vörös ciklon, Sam.
- Még is mit képzelsz te magadról? Hogy mered?
- Mi bajod van? Különben is szia. - mondtam.
- Nem érteted? Hogy mered?
- Mit?
- Hogy Caleb-bel táncolsz. Tudok ám róla. Ő az én pasim.
- Akkor nem másokon lógnál. - mondtam, mert hirtelen nagyon felidegesített.
- Épp szünetet tartunk.
- Én nem így tudom.
- Azt gondoltad, rögtön rá repülhetsz? Nem is állna szóba egy ilyen.. ilyen.... veled. - mondta megvetően.
- Ha még a tükörnek mondanád megérteném... de így. - szálltam be a játékába.
- Rohadék vagy! Caleb sose lesz a tiéd! - erre egy árnyék jelent meg mögöttünk.


- Nem is kell nekem. - válaszoltam, mire ő és az árnyék is ott hagyott. Még is itt képzel ez a Samanta magáról? Oké, hogy én nem vagyok szerelmes meg most nem is szeretnék az lenni, de honnan veszi, hogy így beszélhet velem. Nem nagy ügy, hogy táncoltam Caleb-bel.
- Szia! - köszönt mosolyogva Zoe.
- Szia, nem láttad Caleb-et?
- Most ti jártok? Mert szólhattál volna.... amúgy pont most keresett téged és jött erre felé.
- Igazán? Nem láttam. Nem járunk. Csak táncoltunk meg vissza akartam adni az egyik lencséjét, amit odaadott nekem.
- Értem. Ott van! - mutatott a tömegbe... nem értem, hogy tudja így kiszúrni. Bámulatos.
- Sziasztok! - köszönt nekünk Dave-vel mikor odaértünk.
- Az egyik lencséd nálam maradt. - mondtam majd elkezdtem a táskában kotorászni.
- Itt is van!
- Kösz. - ennyi érkezett tőle... nem értem.
- Én köszi.
- Aha. Mizu, Zoe? - fordult a barátnőnk felé.
- Nem sok, volt elektronikám. Szörnyű.
- Ohh, nagyon sajnálom, ha gondolod, egy süti mellett mesélhetsz róla. - ajánlotta fel neki, ami fura, hiszen azt mondta, hogy.... mindegy örülök neki. Láttam, hogy Dave is furcsállta.
- Wayra, gyere légyszi! - hívott félre. Arrább mentünk, magukra hagyva Caleb-et és Zoe-t.
- Igen?
- Valamivel megbántottad?
- Kit?
- Caleb-et.
- Nem tudok róla, miért. Szinte tegnap beszéltünk utoljára.
- Hm.....
- Tényleg most akartam vele beszélni, Zoe mondta, hogy előtte keresett.
- Ide már morcosan jött, pedig nem szokott.... hát jó mindegy. Akkor semmi, azt hittem, hogy valamivel megbántottad.... mivel veled nagyon másképp viselkedik.
- Nem.... ha csak Samanta nem mondott neki valamit. - merült fel bennem.
- Nem hallgat már rá. Jó, hát majd megkérdezem. - mentünk vissza a társasághoz, de nem voltak ott.
- Kaja? - kérdezte Dave.
- Igen. meki?
- Oké. - beszéltük meg, majd elindultunk a kajálda irányába. A nap további részében sem tudtam beszélni Caleb-el, hogy mi a baja.... nem mintha érdekelne... csak.... ő is mindig rá kérdez.... kivéve most. Csak tudnám, miért. Az órák után láttam, hogy három másik haverjával van, megy haza felé... gondolom. Oda rohantam hozzájuk.
- Sziasztok! Caleb, beszélhetünk? - néztem a fiúkra, majd rá.
- Bocs, most nem.
- De csak egy perc. - próbálkoztam.
- Caleb nem beszél lányokkal, csak Zoeval meg Samy-vel. - mondta a magasabbik srác.
- De...
- Nem. - hagytak ott, amit nem értettem, fura volt... Caleb egy jég bálvánnyá változott, Vagy most megviccel. Visszaadja, amit én tettem vele? De hát én igyekszem amennyire.. az ő emléke hagy....