7. Érezd a ritmust

Zoe gyorsan megérkezett, miután hazaértem, rögtön köszönt Kristen-nek, majd felmentünk készülni. Nem tudom, hogy neki köszönhető-e, de jól kedvvel indultam neki az útnak, pedig sose voltam bulizós, csak vele mentem bulizni egyszer... de mivel az is muszáj volt. Hát ezt a bulit nem várom, de most már nincs mit tenni.
- Wayra, és neked van barátod?- kérdezett rá Zoe.
- Nem, nekem nincs és nem is szeretnék. Egyelőre nem. - ismertem el a gondolataimat.
- Pedig... szerintem tetszel Caleb-nek és Dave-nek is.
- Nekem nem tetszenek.
- Értem.
- És neked esetleg valaki? - kérdeztem meg és nem csak udvariasságból.
- Igen....
- Ki?
- Caleb, de ő ezt ne tudja.... vagyis én nem mondtam neki, meg Sam-el járt... és van némi különbség.
- Értem. Nem ismerem annyira, hogy tanácsot adjak, meg az én tanácsaim nem szokták betartani.
- Oké.... mehetünk?- kérdezte, mikor utoljára megpillantotta magát a tükörben. Nem volt erős a sminkje, és egy fehér pólót vett fel, hozzá farmerrel, meg egy nyaklánccal, az ajkait kihangsúlyozta és már kész is volt. Én a hajamat igazgattam, feltettem egy egyszerű make up-ot és egy sárga szoknyát, egy barna saruval, és persze a megfelelő táskával.
- Igen. - válaszoltam röpke gondolkodás után.
- Rendben. - indult le táskájával a földszint irányába. Elköszöntünk Kristen-től, pont mikor csengetett Caleb, én nyitotta ajtót.
- Ohh... Szia Wayra! - köszönt, majd végigmért, éreztem a tekintetét magamon.
- Szia, kész vagyunk. - mondtam, majd az ajtót nagyobb résre nyitottam. – Kristen, mi indulunk. - mondtam, de addigra már ott volt.
- Caleb, vigyázz a lányokra! Ti pedig legyetek jók, drágáim. - köszönt el, majd adott nekem két puszit, ami szokatlan volt. A szüleimtől nem igazán kaptam, de jól eset, így én is adtam neki, azután indultunk.
- Nagyon jóban vagy Kristen-nel, igaz?- hangzott el a kérdés Zoe szájából.
- Igen. Az egyetlen ember akivel ennyire jóban vagyok, ilyen röpke idő alatt.
- Hm... - elgondolkozott, majd beszálltunk az autóba.
- Jó volt a készülődés lányok? - pillantott Caleb a tükörre, hogy meglásson minket.
- Igen. - hangzott el a mosolygós válasz Zoe.tól.
- Örülők. - mosolyodott el a sofőrünk. Dave-nél felvettük őt és Miss vöröskét.
- Sziasztok!- hangzott el a köszönés egymás után. Az úton ők beszélgettek, én pedig a gépjármű ablakán tartottam a szemem.
- Itt vagyunk. - mondta Caleb. Kiszálltunk, ekkor láttam meg Sam teljes szettjét.




Piros felső fekete bőr szoknyával és magassarkúval... nem rossz, de ő akkor is Samanta.




A buli elkezdődött, én elindultam Zoe-val a táncparkett felé, mikor egy idegen srác elkezdett fogdosni.
Először szépen közöltem vele, hogy engem hagyjon békén, de nem értett a szóból... Caleb pont odalépett.
- Nem érteted? Hagyd békén a hölgyet! - emelte fel a hangját, ami meglepő volt, mivel nem ilyennek gondoltam.
- A csajod?- kérdezte a pasas, akiből áramlott a pia szag.
- És ha igen? Mondtam, keress szépen mást! - ismét utasította.
- Gyere cica! – meg akart ölelni, mire én kevertem neki le egyet.
- Nem vagyok cica! - hagytam ott a tánc zónát, Caleb utánam sietett.
- Minden oké?
- Igen. És köszi. - mondtam, ami most nem is volt megerőltető.
- Nincs mit. - mondta ismét higgadt arccal. - Táncolunk? Ígérem, én nem fogdoslak. - mondta mosolyogva. Én pedig úgy voltam vele, hogy ezért jöttem, szóval miért ne?
- Igen menjünk. - Táncoltunk egy keveset, majd mondtam, hogy én pihenek, a bokám nem bírta, így mondtam Zoe-nak, hogy táncoljon Caleb-bel. - Zoe, menj és érezd a ritmust! - kicsit táncoltak, majd vissza jöttek, Dave három csajjal táncolt az este, ebből kettővel csókolózott is, Samanta-t nem sűrűn láttam szerencsére. Zoe másokkal is táncolt. Caleb-et is hívták, de ott maradt velem. - Én megleszek. Menj nyugodtan. - mondtam a harmadik meghívás után, amit vissza utasított.
- Nem, én maradok. - mindig ezt mondta...
- De menj, táncolj!
- Nem... ráér.
- Jó. - adtam fel.