- Szia Way hercegnő!
- Én is örülök, hogy látlak Haru. - öleltem meg a vietnám barátomat.
- Már régen láttalak... de nem nőttél. - csipkelődött.
- Te sem lettél híres.
- Jogos. A húgom már vár rád és a szüleim is.
- Köszönöm, hogy itt lehetek. - mosolyogtam rá, majd elengedtem.
- Meg ismerheted a családom végre és ők is téged és nem csak skypon keresztül.
- Igen én is várom, de nem szeretnék a terhetekre lenni, csak most elkellet jönnöm...
- Tesód?
- Nem...
- Fiú?
- Igen.
- Megverjem hercegnő?
- Ne Haru... csak szerezz nekem Wc-t. - ahogy kimondtam nevetni kezdet, pedig én ezt komolyan gondoltam.
- Oké... - fojtotta vissza a nevetést. - Keresünk egy Wc neked. - mondta vigyorogva és megfogta a csomagom kétharmad részét. Elindultunk és varázsolt, mivel a Wc felé vezetett.
- Imádlak. - tettem le a cuccom és megindultam az illemhelyiség felé, mikor kijöttem egy lánnyal beszélgetett.
- Way, bemutatom neked Nono-t. Nono ő a cserediák programból a házigazdám Way.
- Szia örülök, nem gyakori nálunk az európai vendég. - mosolygott Nono.
- Én is örvendek Nono.- mosolyogtam a lányra.
- Akkor nem jössz holnap bulizni vagy ő is jön? - kérdezte a húzott szemű leányzó.
- Még nem döntöttük el. - mosolygott rám Haru.
- Oh... hát akkor szia Way... és légy jó Haru. - nyomot puszit a fiú arcára.
- Kedves lány. - jegyeztem meg.
- Az... Mehetünk? - valahogy a hangsúlyából nem az egyetértés érződött, így bólintottam így elindulhattunk a Haru rezidenciára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése