20. De...

- Csak egy egyszerű ölelést. - mondta lesütött szemmel. Kicsit várt majd rám nézett. - Mondhatok valamit?
- Igen persze. - feleltem mosolyogva.
- Megkedveltelek. - mondta és közben végig az arcomat fürkészte, egészen pontosan a szememben próbált válaszra lelni, de én csak az arcomon kicsapódó pírt éreztem, ami szépen lassan elöntötte a testem. Próbáltam úrrá lenni ezen az érzésen, de lehetetlennek bizonyult. Ösztönből cselekedtem és megcsókoltam. Az ajkamat övéhez tapasztottam, majd elkezdődött az ajkaink közös keringője. Finom volt a csókja, lágy, érzéki, de még is tüzes.
- Én is. - mondtam miután a közös csomó pontunk szét vált.
- Wayra... el sem tudom mondani, hogy mennyire örülök ennek a mondatodnak. - mondta, majd megölelt, ekkor érkezett meg Kristen.
- Szia...sztok! Remélem nem zavartam meg semmit. - mondta kicsit bizonytalanul a nagynénim.
- Nem.  - vágtuk rá egyszerre... persze ez így nem volt túl meggyőző.
- Rendben. Én kipakolok a konyhába. - mondta, azzal magunkra hagyott a folyosón.
- Most mi lesz? - nézett rám Caleb.
- Mi legyen?
- Mit szeretnél?
- És te?
- Téged. - mondta.
- Én pedig téged. - mosolyodtam el, majd megpusziltam.
- Felmegyünk?
- Menjünk. - egyeztem bele, majd elindultunk a szobám irányába, mikor beléptünk az ajtómon becsukta azt, majd felém fordult.
- Tudod Wayra, az első pillanattól kezdve tetszel nekem. Te vagy az egyetlen lány, aki fontos nekem... akit szeretek, akit képes vagyok szeretni. - nézett a szemeimbe.
- Caleb....
- Igen?
- Fogd be! - oda léptem és megcsókoltam. Ajkaink ismét kusza játszmába kezdtek. A szívverésem egyre csak fokozódott és a vágyakozásom egyre nőtt.
-Szeretlek. - mondta, mikor ajkaink búcsút vettek egymástól.
- Én is szeretlek.
- De?
- Nem mondtam...
- De így érzed... van egy de... igaz? - kérdezte.
- Igen. De nem akarlak megbántani.... nem szeretnék fájdalmat okozni neked és Zoe-nak.
- És akkor most mi lesz?
- Nem tudom Caleb. Félek és tudom hogy nem lehetek veled. De...
- De? Még is mi az a de?
- De... szeretlek.